El a kezekkel a Papámtól! - új magyar családi film felvidéki gyermekszereplővel
Két héttel ezelőtt indult nézőhódító körútjára az El a kezekkel a Papámtól! című magyar családi film, amely tájainkon még nem látható, de a dél-komáromi Jókai Moziban már a premierhéten vetítették. A Dobó Kata által rendezett, producerként pedig Kálomista Gábor és Helmeczy Dorottya által jegyzett produkciót azért sem hagyhattuk ki, mert abban a gyermekszereplők táborát a hetényi Gál Virág Anna, Gál Tamásnak, a Komáromi Jókai Színház igazgatójának és párjának, Kiss Szilvia színművésznek a szavalóversenyekről ismert, tehetséges kislánya is erősíti.
A másfél órás, élőszereplős mesefilmből (forgatókönyvíró: Horváth András Dezső) megtudtuk, hogy Dorka (Marczinka Bori), a sajátos fantáziavilágában élő, szókimondó kislány az édesanyja halála után csöppet sem örült annak, hogy a munkamániás ügyvéd apja, András (Bokor Barna) az újranősülést tervezte, s a vagyonára ácsingózó, hazudozó majdani mostohaanyja, Viola (Pálmai Anna) meg akart szabadulni tőle. Harcba szállt hát a furfangos mostoha ellen, akiről egyre inkább azt feltételezte, hogy boszorkány.
Amikor az apja a Varázsliget táborba vitte őt, az özvegy még nem sejtette, hogy miközben a lánya négy táborozó személyében új szövetségesekre talált, ő pedig igaz szerelemre a Mosolytündérnek beillő, zenekedvelő táborvezető, Eszter (Csobot Adél) személyében, aki a filmben egy új dallal is meglepte a rajongóit. A lurkók azon mesterkedtek, hogy varázslás segítségével tüntessék el a mostohát. Külön említést érdemel a fantáziamozgató látványvilág (látványtervező: Valcz Gábor, operatőr: Reich Dániel, vágó: Csillag Mano) és a színpomás jelmezeknek (tervezőjük: Bárdosi Ibolya), különleges digitális trükköknek, effekteknek, valamint a musical eszközeinek (zeneszerző: Rakonczai Viktor) garmadája.
Úgy vélem, hogy a felnőtt sztárok közül Pálmai Anna játszotta legerőteljesebben a rászabott figurát, ám a furcsa, föld alatti lény, Hudák (Járai Máté), a hiper-szuper főzőgépen dolgozó szakács, Kálmi (Elek Ferenc) és a többször igaz szerelemből házasodott Kamilla táborvezető (Gubás Gabi) alakítása is nagyszerű volt. A már említetteken kívül Frici sofőr-kertészként Nagypál Gábort, Szilágyi doktorként Pindroch Csabát, Margó házvezetőnőként Zsurzs Katit, bankigazgatóként pedig Borovics Tamást láthattuk a filmvásznon.
A gyermek főszereplő teljesítményével elégedettek lehetünk, hiszen az első filmszerepében bizonyító Marczinka Bori az anyukáját gyászoló és folyvást a tőle kapott „varázskönyvet“ bújó kiskamaszként, valamint harcias, tettrekész amazonként is villantott.
Az új barátaival pedig bónuszként a tánctudásukat is bemutatták. Köztük a felvidéki nézők örömmel láthatták viszont Andiként a hetényi Gál Virág Annát, Gál Tamásnak, a Komáromi Jókai Színház igazgatójának és párjának, Kiss Szilvia színművésznek a szavalóversenyekről ismert, tehetséges kislányát, aki egy cserfes, pónikedvelő, jókat kérdezgető táborozó bőrébe bújt. Az édesanyjától megtudtuk, hogy Vircsi a filmforgatás kezdetén még csak 7,5 éves volt, ezért a 11 éves Dorka főszerepére nem pályázhatott, de nagyon örültek annak, hogy 400 érdeklődő közül őt is kiválasztották az egyik szerepre, s végig élvezte a forgatást, amely során nemcsak új élményeket, hanem Fefe (Gula Kornél), Vivi (Fonyódi Titanilla) és Liza (Krasnyánszky Lulu) személyében új barátokat is szerzett. Ráadásul a 8. szülinapja alkalmából a stáb meglepte őt egy csodaszép, rózsaszínű álomtortával!
Bár e karácsonyi mesefilm is kapott már hideget-meleget, akárcsak Dobó Kata korábbi rendezése, a Kölcsönlakás, leszögezhető, hogy ez egy szerethető, örökzöld „mostohasztori“, amelyet a komáromi vetítésen a családok apraja és nagyja egyaránt élvezett. Nos, a jó és rossz ádáz küzdelmének szerencsés végkimenetele előre borítékolható volt, ám több nemzedék képviselői mégis végig együtt szurkoltak az Ámor-szindrómában és muzikális apátiában szenvedő szerelmeseknek, lélekben ráhangolódva a szeretet ünnepére. Feledhetők a filmben elhangzó afféle klisék, hogy „mindenki hazudik – ez a világ rendje, s igazság csak a mesékben van...“. A pro és kontra vélemények közepette egy dologban talán mindnyájan egyetértünk az alkotókkal: zene és gyerekek nélkül sokkal sivárabb és kevésbé kibírható lenne az élet.
