Eifert János: nézni, látni, láttatni – ez a képíró feladata
A délutáni megnyitó ünnepség elején Szűcs Melissa, a helyi művészeti alapiskola diákja előadásában hallhattuk Leonarditól a Capriccio-polka című zeneművet, zongorán kisérte tanára, Kisjakab József. Majd Nagy Tivadar mérnök, a Helios Fotóklub elnöke és a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke köszöntötte az alkotót és a további jelenlevőket, köztük Stubendek Lászlót, Komárom város polgármesterét, Danis Jánost, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége etikai bizottságának elnökét, dr. Sipos Annát, a Duna Menti Múzeum igazgatóhelyettesét és kollégáit, továbbá Gráfel Lajost, a Helios Fotoklub alapitó elnökét és annak tiszteletbeli tagját, Fedor Gabèan professzort, fotóművészt, valamint Štefan Pirohárt, az érsekújvári Hexagon Fotóklub elnökét, illetve a Komáromi Regionális Népművelési Központ, s nem utolsósorban a Helios Fotóklub további tagjait.
Nagy Tivadar méltatásában Eifert János fotográfiáról tett vallomását idézte: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. Ez jelenti a világ megismerésének lehetőségét, a találkozásokat, az új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni, látni, láttatni - ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén“.
Eifert János 1943-ban született Hódmezővásárhelyen, 1960-1977 között a budapesti Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa volt, s 1968-ban kezdett el fotografálni.
„Szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc- és aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. Eddig 217 önálló kiállítása volt, továbbá 900 csoportos kiállításon szerepelt világszerte, 200 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, a hazai és a külföldi lapokban, valamint könyvekben, egyéb kiadványokban, az elektronikus sajtóban és az interneten. Filmekben, televíziós műsorokban színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel a fotóit, s ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, illetve sorozatokban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta. Különböző fotográfiai könyvei jelentek meg. Ha munkásságát, díjait, önálló kiállításait részlesen fel akarnám sorolni, akkor nagyon sokáig még itt kellene állnunk, ezért beszéljenek inkább a képei“ – foglalta össze a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével 2012-ben kitüntetett művész eddigi pályáját Nagy Tivadar, aki a Helios Fotóklub nevében komáromi kiállítása emlékére egy emléklapot adott át az alkotónak.
Miután Eifert János megköszönte komáromi tárlata megrendezését és a város nevében Stubendek László polgármester is üdvözölte őt, Leonardi Tarantella című szerzeménye hangzott el a Szűcs-Kisjakab páros tolmácsolásában.
Végül a jelenlevők a fotóművész élvezetes tárlatvezetése során alkotómunkája kulisszatitkaiba is betekintést nyerhettek. Egyebek mellett a számára a szakmai elismertséget meghozó Marcel Marceau francia pantominművészről és a Versailles-i kastélyparkban XIV. Lajos király uralkodása idején ültetett platánfákról készített A fák temploma című híres műve, valamint hármasképei születéséről, továbbá az alkotóember számára nélkülözhetetlen isteni szikra és a mély gondolatiság, illetve a fotómodellek iránti empátiakészség jelentőségéről is beszélt. Azt is elárulta: akadt olyan képe, amely publikálásának az árából pár évtizeddel ezelőtt akár autót is vehetett volna, „mivel akkor még a kiadók fizettek a jó fotókért, nem úgy, mint ma...“.
Eifert János a megnyitó ünnepségen egyedül portálunknak nyilatkozott: „Komáromban ez az Ars Poetica az első nagyszabású kiállításom – az eddigi fél évszázados életművemből egy kisebb válogatás, amely szeptember 18-ig szemrevételezhető. Az itt kiállított legkorábbi képem Marcel Marceau francia pantominművészről 1968-ban készült, a legújabb pedig nemrég az egyik tanítványomról készített portré, amelyet itt mutatok be először. Korábban az egyik Komáromi Napok alatt egy napra az Anglia-parkban állították ki néhány fotómat, majd pár diaporámámat is bemutathattam“.
Mostani tevékenységeiről a Hírek.sk kérdésére azt is elmondta, hogy továbbra is folytatódnak az önálló kiállításai, „amelyek azért fontosak, mert az érdeklődőknek szeretném megmutatni a képeimet és azokon keresztül átadni nekik bizonyos üzeneteket. Egyaránt szívesen találkozom a dícsérő szavakkal és a jóindulatú bírálatokkal, mert számomra mindennemű visszajelzés számít. Sokat utazgatom, hiszen a világ felfedezése a kíváncsiságomat is kielégíti, és nagyon sok olyan elméleti dologgal foglalkozom, amihez ily´módon szerzem meg a gyakorlati igazolást. Szerdán már Nagykanizsán leszek, ahol a nagyobb lélegzetű életmű-kiállításomat bontjuk le, s az anyagot máris viszem Szlovéniába, ahol az majd május 20-tól lesz megtekinthető. Később pedig további külföldi helyszíneken lesz látható“.
Azt is elárulta, hogy eközben folyamatosan tart előadásokat és másoknak is rendez kiállításokat: „Eddig már Soprontól Zircen keresztül Budapestig öt helyen állították ki azt az általam összeállított, nagyobb volumenű kiállítási anyagot, amely a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázatra érkező művek javát tartalmazza. Megfelelő tágas térben esetleg majd azt is szívesen bemutatnám a Felvidéken, ha erre felkérést kapnék...“ - mondta végül Eifert János, akinek a komáromi kiállítása szeptember 18-áig látható.
