Drogot árulsz vagy magadat adod el? – vibráló thriller egy fentanilba szédült világról
A közelmúltban egyre gyakrabban halljuk azt a szót, hogy fentanil. A szinte naponta felbukkanó új drogok dömpingjében lassan fel sem kapjuk rá a fejünket, holott erre a csengően latin nevű anyagra talán érdemes kicsit odafigyelni, na és persze mindenképp elkerülni. A fentanilt zombidrognak is nevezik, akár ötvenszer erősebb is lehet, mint a heroin vagy a kokain és akár százszor erősebb, mint a morfium. A test teljes bénulása mellett, gennyes fekélyeket is okozhat a bőrön.
Ez az elsőre is borzalmas hírű kábítószer áll az egyik új szlovák film címében és persze a középpontjában is.
A Fentasy című szlovák thriller, valós történeten alapul. Főszereplője Sofia, egy fiatal nő, aki barátjával, az amatőr kémikus Pellerrel, beszállnak a drogbizniszbe.
Az erős drog gyorsan népszerűvé válik a felhasználók körében. Az elsőre csak kis mennyiségben előállított drogra egyre nagyobb a kereslet, így pedig egyre több pénzhez jut a pár. Majd eljött a pont, ahonnan már nincs megállás. A „sikerükre” felfigyel az orosz maffia is, akik elhatározzák, hogy kiiktatják a konkurenciát. Közben a rendőrség is szimatot fog.
Sofia pedig úgy dönt, mindent megtesz a gazdagságért, nem törődve azzal, hány életet is követel tette.
Bár elsőre egy klasszikus B-kategóriás akciófilmnek hathat a történet, mindenképp kiemelkedik ezek közül. Kilépve ugyanis a klasszikus happy endek világából a szürke, koszos, és magába forduló alvilági Szlovákiát mutatja meg. Ahol mindenki boldogulni próbál valahogy és ahol tényleg sok ember számára az egyetlen örömet a barna színű por jelenti.
Maga a film nem az erős díszletek és hatásos effektusok útján kívánja megnyerni a nézőt, inkább a valóság egyszerre vibráló, mégis szürke kettőségével és a szereplők egyéni drámáival mesél.
A két társrendező, Samuel Vičan és Anastasia Hoppanová első nagyjátékfilmje az alkotás. A még kezdőnek mondható rendezők ügyesen vették a rájuk hárult nehéz feladatot. Sikeresen szólítják meg generációjuk tagjait, bátran kísérletezve a forgatókönyvvel, mégis merítve a szlovák filmipar több évtizedes tapasztalataiból.
Az in medias res-szel kezdő történet jelentős szerepet szán a főszereplőnek, Sofiának, akit a felvidéki nézőknek még nem túl ismerősen csengő Kristína Kanátová alakít. A 2017-es Čiara című filmmel debütált színésznő most is otthonosan mozog az alvilág bugyraiban. A tipikus „egyszerű vidéki lány” szerepéből hamar kettős csavarok sorozatában találja magát és jellegzetes alakítása végigkíséri az egész filmet.
A film rendezői a kevésbé ismert és pályakezdő színészekre építettek, s jól döntöttek. A néző így könnyen el tud vonatkoztatni a színészekkel kapcsolatos beidegződésektől és sztereotípiáktól.
Nem kevésbé fontos haszna a filmnek, hogy beszédre és gondolkodásra ösztönöz erről az „új” csodaszerről, ami persze nem is olyan új.
Persze nem legyinthetünk itt, Európában sem, hogy ez csupán egy „romlott” új világ, hiszen az Egyesült Államok után az EU-ban a legmagasabb a fogyasztási arány, a világ össztermelésének mintegy 35 százaléka európai polgárok szervezetében végzi.
Szlovákia ebben az esetben még viszonylag jól áll, polgárai fentanillal a legtöbb esetben az egészégügyben találkoznak. A fentanil erős ópiumszármazék, és sok országban, beleértve Szlovákiát is, gyakran alkalmazzák olyan esetekben, amikor más fájdalomcsillapítók nem elégségesek vagy nem hatékonyak. Például hosszú és veszélyes műtétek során vagy súlyos, krónikus fájdalom kezelésére is. Azonban a fentanil erőssége miatt szigorúan ellenőrzött anyag, és csak orvosi felügyelet mellett alkalmazzák a biztonságos és hatékony kezelés érdekében.
Ugyanakkor a 2010-es években nálunk is felbukkant feketepiaci használata és azóta is egyre gyakrabban foglal le a rendőrség jelentős feketepiaci drogadagokat ebből a szerből. Talán a legelső ilyen jelentős fogás 2011-ben volt, mikor a szlovák rendőrség 4,5 kilogramm fentanilt foglalt le, amit a saját lakásán főzött a drogdíler.
Ez az eset szolgált alapul a Fentasy forgatókönyvéhez, és bár nem egy dokumentumfilm szintjén, de hitelesen mutatja be nemcsak a drog gyártását és a vele való kereskedést, hanem azt is, mit tud okozni ez, a szegény ember heroinja.
A drogfogyasztás tényét nem lehet egy legyintéssel elintézni, mi több, sajnos egyre inkább a szlovákiai mindennapok részévé is válik. Érdemes tehát ezt a filmet sem pusztán egyszer használatos thrillerként kezelni, hanem kissé mögé is tekinteni. Ugyanis a tudatlanság és a dolgok leignorálása talán az igazi „nulladik” lépcső valamennyi drogos történetében. Legyen az fogyasztó, díler, vagy csak éppen egy véletlenszerű áldozat.
Talán éppen ebből kiindulva, nem az unásig ismételt régi iskolai dokumentumfilmek és felvilágosító videók a kulcs a fiatal generáció edukálásában, hanem az ilyen, érdekes és látványos, mégis megborzongató és a tényleges valóságot bemutató játékfilmek.
