Černák – egy film a kilencvenes évek durva szlovákiai valóságáról
Január 30-án mutatta be a CinemArt SK forgalmazó a maffiafőnök Mikuláš Černák életéről szóló film második részét Černák címmel. A maffiafőnököt 1997. december 20-án vették őrizetbe, s jelenleg is a lipótvári börtönben ül – egy rövidebb megszakítással immár több mint 26 éve. Évtizedekkel ezelőtt többrendbeli gyilkosságért ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. Tavaly azonban feltételes szabadlábra helyezését kérelmezte a bíróságtól, amelynek hamarosan – március-április táján – döntést kell hoznia a többszörös gyilkos ügyében.
A Černák a Miki címmel tavaly nagy sikerrel bemutatott első rész folytatása, amit a szakma és a közönség is érdeklődéssel várt. Már a film előzetese alapján sejteni lehetett ugyanis, az újabb rész durvább lesz az előzőnél.
A nagy érdeklődést bizonyítja az is, hogy a bemutató első hétvégéjén mintegy 133 ezer néző nézte meg a szlovák alvilág főnökéről szóló történet várva várt folytatását, s a mozik bevétele meghaladta az egymillió eurós határt.
A számok egyelőre azt mutatják, az embereket nem hagyja hidegen a 90-es évek durva valósága, bár nem tudni, hogyan alakul majd a nézettségi ráta az első fellángolást követően. Az ilyen fajta filmek ugyanis nem érnek el minden nézőt, mivel feltételeznek egyfajta korismeretet, politikai és társadalmi tájékozottságot, hogy az ember lássa és megértse a történések közti összefüggéseket.
A két film egy összefüggő történet, amely Mikuláš Černák maffiafőnök, egy Felső-Garam menti fiatalember életét mutatja be, aki olyannyira vágyott a hatalomra és a pénzre, hogy a 90-es évek legrettegettebb maffiafőnöke lett. Az első rész, amely inkább „Černák érdekes személyiségét” mutatja be, azt, hogy a buszsofőr és Németországban fusizó fiatalember hogyan vált fokozatosan a maffia fő alakjává Közép-Szlovákiában, vegyes visszhangokat váltott ki. Többen is kifogásolták, hogy Černákot nem egyértelműen negatív figuraként ábrázolják, vannak a filmben pillanatok, amikor a néző akár szimpatizálhat is vele.
Pedig Černák kezéhez több ember vére is tapad. A rendőrségi akták alapján a 90-es években több mint harminc embernek kellett meghalnia, mert Mikuláš Černák akkori maffiafőnök úgy döntött. Az akkori nyomozati akták tele vannak a brutalitásáról és az arról szóló tanúvallomásokkal, hogy mennyire élvezte a gyilkosságokat. Sokakat felháborított a főszereplőt alakító Milan Ondrík színész akkori kijelentése is, miszerint Černák egy hétköznapi ember, aki akár bármelyikünk lehetne.
Hogy mennyire tudott a kegyetlen és gátlástalan gyilkos (mi más lehetne az, aki az áldozata levágott fejének szájába egy szivart nyom) megnyerő lenni, mutatja az is, hogy akkoriban szülőfalujából, Telgártról kétszáznegyvenen kezeskedtek érte, élükön a helyi görögkatolikus pappal és a mélyen vallásos édesanyjával.
Hiába, senkinek sincs a homlokára írva, hogy gyilkos. És Černáknak még a legnagyobb brutalitás idején is sikerült elbűvölnie az embereket, sőt, segíteni is rajtuk. Kórházakat támogatott, és támogatta az egyházat is...
Legalábbis reménykedünk ebben. A január végén bemutatott második rész, amely Černák maffiatevékenységéről szól, valóban brutálisabb az első résznél. Folytatja ugyan az első részben felvázolt utat, de már láttatja a közelgő bukást is. A telgárti fiú már nem elégszik meg azzal, hogy a közép-szlovákiai maffia tekintélyes főnöke legyen, egész Szlovákiát irányítani akarja. A csúcsra vezető utat azonban az árulók és az útjában állók holttestei szegélyezik. Černák pedig képtelen kiszállni, a figyelmeztetés ellenére sem, s alábecsüli a Szlovákiában valaha uralkodó legerősebb maffiát – a politikusokat és a titkosszolgálatot.
A filmben egyre gyakrabban tűnnek fel titokzatos politikusok, képviselők, Černák pedig új megrendeléseket kap, új bizniszeket próbál ki, amelyeket legalizálni szeretne, de az erőfeszítései felkeltik a figyelmet. Erre a résrze is érvényes, hogy sok szereplőt nem neveznek meg, így aztán ha valaki nem emlékszik a 25-28 évvel ezelőtti történésekre, akkor könnyen elveszhet a ki kicsoda útvesztőjében. Ezért aztán semmiképpen sem árt, ha a film megnézése előtt egy kicsit felelevenítjük a korabeli irományok segítségével az akkoriban történteket.
A film nagyon dinamikus, szinte mindig történik valami, csak a vége felé lassulnak le a történések, amikor a börtönjelenetek és a bírósági jelenetek játszódnak.
Ennek is megvan azonban az előnye, a gyilkosságok és egyéb érzékeinkre ható effektusok hiányában egy kicsit jobban odafigyelhetünk a szereplő karakterére, bár a film ezúttal is inkább csak az események leírására koncentrál.
A második rész premierjén Eva Mišíková volt ügyész is részt vett. A múltban ő volt a felelős a szervezett bűnözés legbonyolultabb ügyeinek megoldásáért, beleértve a Černák-csoport által elkövetett bűntetteket is. A média kérdésére, miszerint hitelesen ábrázolja-e a film szerinte Mikuláš Černákot, azt felelte:
A Černák című film dermesztő képet ad a múlt század kilencvenes éveiről, amikor autókat robbantottak fel Szlovákiában a lakótelepeken, lövöldözések zajlottak az éttermekben, vagy éppen a privatizáció miatti számláikat rendezték az egyes maffiacsoportok. A film nem hagy teret a kompromisszumoknak. Az egyes felvételek a maguk nyers valóságában tárják a néző elé a rideg valóságot – a brutális kivégzéseket, az érzéketlen kihallgatásokat és a maffiózók közötti hideg pszichológiai hadviselést dermesztő hitelességgel mutatják be.
A film egy olyan világba rántja magával a nézőt, ahol a hatalom az életet, az árulás pedig a halált jelenti. A múlt század kilencvenes éveinek mečiari világába, ahol semmi sem volt drága, és ahol bármi megtörténhetett, s amiről ma egyre inkább hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mintha nem is létezett volna…
Ez a film nemcsak egy szimpla maffiatörténet – figyelmeztetés is, milyen mély lehet az emberi lélek sötétsége. Egy szélesvászonra sűrítve végignézni azt a rideg valóságot, amelyben éltünk, de sokáig inkább behunytuk a szemünket is, csak hogy túléljük valahogy, olyan mintha egy durva álomba érkeztünk volna, amely sokáig ott motoszkál a fejünkben még az utolsó szavak elhangzása után is: „Találkozunk a pokolban.”
