2016. május 23., 08:08

Cannes - Nemtetszéssel fogadta a sajtó a díjakat

CANNES. A brit Ken Loach a megszűnőben lévő európai szociális rendszernek kiszolgáltatott kisembereiről szóló, Én, Daniel Blake című filmje nyerte el vasárnap az Arany Pálmát a 69. cannes-i fesztiválon. A zsűri döntése talán soha nem volt még annyira vitatott, mint most. A díjkiosztót követő sajtótájékoztatón az újságírók huhogással fogadták a kilenctagú testületet, amelynek tagja volt Nemes Jeles László, a Saul fia Oscar-díjas film rendezője is.
201605230839230.3-719ab66c1d3c2d8cde650ef71b9acf3c22cd4709.jpg

A Felkavar a szél című filmjével tíz évvel ezelőtt már Arany Pálmát nyert nyolcvanéves rendező 19. alkalommal kapott meghívást a seregszemlére.   

Az Én, Daniel Blake főhőse egy 59 éves özvegy asztalos, akinek a szívrohama után az orvosa nem tanácsolja, hogy visszatérjen dolgozni, miközben a társadalombiztosítás illetékesei alkalmasnak ítélik a munkára. Az angliai Newcastle-ben játszódó történet címszerepét Dave Johns színházi színész alakítja.   

"A világ, amelyben jelenleg élünk, veszélyes helyzetben van, mert a neoliberálisnak nevezett ötletek katasztrófához vezethetnek" - mondta a brit rendező, miután átvette a díjat. "Az neoliberális folyamatok milliókat taszítottak nyomorba Görögországtól Portugálig, miközben egy törpekisebbség szégyenletes módon gazdagodik. Ki kell mondani, hogy egy másfajta világ is lehetséges, sőt szükséges" - tette hozzá franciául és angolul, miután a szélsőjobboldali megerősödésének veszélyére figyelmezetett.     

A fődíjas film főhőse kafkai útvesztőbe kerül a munkanélküli hivatal bürokráciájában, amiért nem tudja az internetet kezelni és elfogadható életrajzot írni. Emberség és megértés helyett azonban a szabályok be nem tartása miatt folyamatosan pénzelvonással fenyegetik a hivatalban. Az elesett, de büszke férfi csak a fiatal fekete bőrű szomszédjánál és egy gyermekeit egyedülő nevelő anyánál talál szolidaritásra, aki szintén áldozata a rendszernek, és amely ellen együtt veszik fel a harcot.     

A George Miller ausztrál filmrendező vezette kilenctagú zsűri, amelynek egyik tagja Nemes Jeles László, a Saul fia című Oscar-díjas film rendezője volt a Nagydíjat a kanadai Xavier Dolannak A Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című filmjének ítélte.   

A 27 éves rendező az 1995-ben elhunyt francia Jean-Luc Lagarce színdarabja alapján készült hatodik filmjét olyan francia világsztárokkal forgatta, mint az Oscar-díjas Marion Cotillard, Vincent Cassel, Nathalie Baye, Léa Seydoux és Gaspard Ulliel.   

A legjobb rendezés díját megosztva vehette Christian Mungiu a román társadalmat eluraló korrupcióról és megalkuvásról szóló Érettségi című drámájáért és a francia Olivier Assayas Personal Shooper című angol nyelven forgatott thrillerért.

Andrea Arnold brit filmrendezőnő kapta a zsűri díját az Egyesült Államokban játszódó American Honey című, marginalizálódott fiatalokról szóló road-movie-jáért, míg a legjobb forgatókönyv díját az Oscar-díjas iráni Aszgar Farhadi The Salesman (Az ügyfél) című letisztult családi drámája érdemelte ki. A film főszerepét alakító Sahab Hosszeini kapta meg a legjobb férfi alakítás díját. A The Salesman főhőse Emad, egy színész, akit a bosszúvágy vezérel, miután feleségét bántalmazták.   

Jaclyn Rose kapta a legjobb női alakítás díját Brillante Mendoza Fülöp-szigeteki rendező Ma'Rose című filmjének főszerepéért. A Manila egyik szegénynegyedében játszódó kétórás film egy kábítószer-kereskedelem miatt letartóztatott házaspárról szól, amelynek három kamaszkorú gyermeke különböző módon próbálja megszerezni a korrupt rendőrök által követelt összeget ahhoz, hogy a szülőket elengedjék. A történetet az anya szemszögéből meséli el az alkotás.   

A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát Gimenez Juanjo spanyol rendező vihette haza Timecode című alkotásáért, az A Moca que Dançou com o Diabo (A lány, aki az ördöggel táncolt) című brazil kisfilm, Joao Paulo Miranda Maria alkotása pedig elismerő oklevelet kapott. A fesztivál hivatalos és párhuzamos szekcióiba beválogatott elsőfilmek közül a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat Houda Benyamina francia rendezőnőnek külvárosi fiatalokról szóló Divines című filmje kapta, amelyet a Rendezők kéthete elnevezésű válogatásban mutattak be. Francois Truffaut filmjeiből ismerős Jean-Pierre Léaud munkásságát pedig életműdíjjal jutalmazza a fesztivál, amelyet Arnaud Desplechin francia rendező, a zsűri tagja adta át a 72 éves amatőr színésznek.

Nemtetszéssel fogadta a sajtó a díjakat

Talán soha nem volt még annyira vitatott a zsűri döntése a cannes-i fesztiválon, mint vasárnap este. A díjkiosztót követő sajtótájékoztatón az újságírók huhogással fogadták a kilenctagú testületet, amelynek tagja volt Nemes Jeles László, a Saul fia Oscar-díjas film rendezője is.

A fődíjjal jutalmazott Én, Daniel Blake című film, a mostantól kétszeres Arany Pálma-díjas Ken Loach alkotása "teljesen kiváló" - mondta a zsűrielnök George Miller. A Mad Max-sorozat ausztrál rendezője szerint, "amikor ezer ember van egy fesztiválon és véleményt alkot, mindig lesz olyan, aki bírálja a díjazást, ez része a játéknak, a fesztivál kellemes részének".

A fesztiválpalota sajtótermében a díjkiosztás alatt az újságírók néhány kivételt leszámítva valamennyi díj bejelentését hangos nemtetszéssel fogadták, majd az első Twitter-bejegyzések és cikkek is azonnal vitatták a zsűri választását.

Az idei gyönyörű versenyt elrontotta az elvakult zsűri - írta a Les Cahiers du Cinéma francia filmes folyóirat a Twitteren, míg a másik legjelentősebb francia filmes lap, a Le Positif vezetőkritikusa, Philippe Rouyer csalódott a díjakban, amelyekből szerinte kizárólag a társadalmi és humanista jellegű filmeknek jutott, a nagyszabású, innovatív alkotások rovására.

A sajtó egyöntetűen hiányolta a díjazottak közül a Tony Erdmann című német versenyfilmet, Maren Ade vígjátékát, Kleber Mendonca Filho brazil rendező Aquarius című filmjét és az Elemi ösztön holland rendezőjének, Paul Verhoevennek az Elle című erotikus thrillerét Isabelle Huppert főszereplésével.

A berlini Maren Ade, amely meghódította a szíveket, üres kézzel megy haza. Mi marad a cannes-i fesztiválból? - írta honlapján a Süddeutsche Zeitung német lap.

Huszonegy film volt versenyben, nagyon sok lehetőség volt, de csak nyolc díjat adhattunk át - válaszolta a zsűrielnök arra a kérdésre, hogy a kritikusok körében favoritnak számító Toni Erdmann miért nem kapott semmilyen díjat.

"Megpróbáltunk nem figyelni a filmkritikákra, mert magunk akartunk dönteni, mi így dolgoztunk. Szigorúan és energikusan dolgoztunk, sokkal hosszabban, mint más zsűrik szoktak" - mondta a zsűrielnök.

Nemes Jeles László, a tavalyi fesztiválon a zsűri Nagydíját elnyert Saul fia rendezője üdvözölte, hogy az idei nagydíjas Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című kanadai alkotást 35 milliméteres filmre forgatták, s annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben több 35-ös filmet válogatnak be a versenybe. Elmondta, hogy mennyire megérintette őt Xavier Dolan ambiciózus filmje. Emlékezetett arra, hogy az alig 27 éves kanadai rendező tavaly abban a zsűriben foglalt helyet, amely a Saul fiának ítélte a Nagydíjat, de hozzátette, hogy nem ez volt az oka, hogy támogatta a kanadai alkotást.

"Nagyon tetszett nekünk a film. Az elejétől meghallottuk a rendező különleges hangját. Boldog vagyok, hogy léteznek olyan rendezők, akik a saját útjukat járják, másfajta filmeket csinálnak, mint amilyenek korábban készültek" - hangsúlyozta a magyar zsűritag.

Az egyik leginkább vitatott díj a női alakításé, amelyet a Fülöp-szigeteki Jaclyn Jose vehetett át Brillante Mendoza Ma'Rose című dokumentarista módon forgatott filmjének főszerepéért, amit több kritikus is epizódszerepnek tekintett. "Ez egy nagy szerep, ő viszi végig a filmet, nekem megszakadt a szívem" - mondta Donald Sutherland kanadai színész. Dán kollegája, Mads Mikkelsen szerint "csodás színésznőről" van szó, aki egyáltalán nem epizódszereplő a filmben.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.