Bugár Annából árad a pozitív életérzés
Az egyik legnépszerűbb magyar tévésorozat Enikőjeként százezrek ismerték meg. Ám míg a sorozatban inkább negatív karakterként hódít, a mindennapokban árad belőle a pozitív életérzés. A dunaszerdahelyi születésű és a Csallóközből érkezve a magyarországi színpadokat is meghódító Bugár Anna színésznővel beszélgettünk.
Mikor kezdődött a színészet iránti szerelem?
Már az alapiskolai éveim alatt nagy hangsúlyt helyeztek a művészetre. Osztályfőnökömnek, Sebő Józsefnek köszönhetően különösen nagy figyelmet szenteltünk az órákon annak, hogy megismerjük a bennünket körülvevő szépséget. A színpad közelébe pedig gimnáziumi éveim alatt kerültem, amikor egy véletlennek köszönhetően jelentkeztem egy színháztáborba.
Ez volt az Összpróba Tábor, ahova még több évig visszajárt?
Igen. A pozsonyi Duna utcai gimnázium diákja voltam, amikor Kulcsár tanárnőtől egy szórólapot kaptam, amely a balatonföldvári tábort népszerűsítette. Elmentem, s ez a nyári élmény elég is volt ahhoz, hogy eldöntsem, színésznő szeretnék lenni. Ezt követően pedig visszajártam, hogy további ismeretekkel gazdagodjak. A szüleimnek is elmondtam a terveimet, akik támogattak ebben, ahogy minden másban is. Mindig bizalommal fordulhatok hozzájuk, elmondják a véleményüket, természetesen sokszor féltenek is, de mindig tiszteletben tartják a döntéseimet, és a segítségemre vannak.
Végül miért a Bánfalvy Stúdiót választotta a tanulmányaihoz?
Igyekeztem a lehető legjobban felkészülni a színészi felvételire még a gimnázium alatt, de a magyarországi képzési lehetőséget túlzottan nem ismertem. Bánfalvy Ági neve viszont számomra garanciát jelentett, gondoltam, hogy megfelelő szakmai felkészítést kapok a színészi pályára, s így is lett. Sőt, a stúdió mellett társulatot is építeni kezdtek, aminek én is a tagja lettem, és ennek köszönhetően volt szerencsém rengeteg helyen bemutatkozni a világot jelentő deszkákon. A mai napig a Bánfalvy Stúdió tagja vagyok.
Mennyire volt nehéz felvidéki diákként belecsöppenni a budapesti színházi mindennapokba?
Amikor elkezdtem a tanulmányaimat, senkit sem ismertem Budapesten, sőt a családunknak sem voltak a magyar fővárosban rokonai vagy ismerősei. Szerencsére jó emberekkel találkoztam, így könnyebb volt a beilleszkedés. Persze, nem mondhatom, hogy ne lettek volna negatív tapasztalatok is, de ezeken túllendültem, szakmailag és magánemberként egyaránt. Ma pedig már azt látom, hogy nagyot változott a külhoni magyarok megítélése az elmúlt tíz évben, amióta Budapesten élek. Örömmel tapasztalom, hogy a környezetemben is egyre többen értik, mit is jelent Magyarország határain túl magyarként élni, s érdeklődnek a Felvidék iránt is. Számos visszajelzést kapok például csallóköziként a DAC‑mérkőzések kapcsán, s ez nagyon jó érzéssel tölt el, hiszen én is rendszeresen hazajárok a Csallóközbe a családomhoz, barátaimhoz.
A színházi szerepek mellett a tévés világ is megtalálta. Miként jött a Jóban Rosszban sorozat?
Egy korábbi válogatás során bekerültem egy adatbázisba, majd egy epizódszerepre hívtak, és ennek a sikere kapcsán főszereplői szerződést kaptam. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, mert remek színészekkel és szakemberekkel dolgozhatok, s naponta félmillió nézőt vonz ez a sorozat az idén is. Rengeteget tanulok a kollégáktól, hiszen nagyon jól működő csapat készíti hosszú évek óta. Igaz, nagy kihívás a színház és a forgatás összehangolása, de eddig sikeresen megbirkóztam vele.
Mennyire volt hatással a siker önre ilyen fiatalon?
Nagyon szerencsés vagyok, mert magam is tapasztalom, hogy mennyire nehéz megtartani az értékrendünket a mai világban, de nekem az otthonról hozott megközelítés segít a mindennapi boldogulásban. Nem hiszem, hogy színésznőként több vagy más lennék, mint bárki más a mindennapokban, aki teljesíti a feladatát. Persze, amikor egy gálán vörös szőnyegen kell bevonulni, akkor az ember elgondolkodik, hogy hogyan is jutott ide, de az a legfontosabb, hogy legyünk tisztában önmagunkkal, fogadjuk el magunkat.
Folyamatosan kommunikál növekvő rajongótáborával, így azt is láthatjuk, hogy aktív mindennapokat él.
Igyekszem a közösségi oldalakon is aktív lenni, de nem célom, hogy minden megmozdulásomat megosszam az interneten. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy lássák a követőim azt a szemléletet, amit képviselek. A gyors mindennapokban, amikor sorozatot is forgatunk és este a színházban is játszom, számomra nagyon lényeges, hogy jól érezzem magam azokkal az emberekkel, akik körbevesznek. És arra is nagy hangsúlyt fektetek, hogy a férjemmel ebben a forgatagban is meg tudjuk őrizni a kapcsolatunk harmóniáját.
Nyár vége van. Milyen tervekkel néz az új évad elé?
Augusztus elején tudtam kicsit pihenni, előtte még forgattunk, és a nyári előadások is zajlottak, de a napokban már el is kezdődött a próbafolyamat. Nagyon élvezem ezt az időszakot, hiszen ismét találkozom a stúdióban a kollégákkal, akikkel valóban hatalmas megtiszteltetés egy színpadra lépni. Új darabbal készülünk, amellyel ismét jönnénk majd a Felvidékre is. Mindig nagy élmény, ha a szülőföldemen játszhatok, így azt is nagyon várom. A sorozat forgatása is beindul, tehát nem fogok unatkozni. A télen szeretnénk a férjemmel elmenni egy közös kirándulásra, mert az ő munkája éppen nyáron kíván teljes embert, így most ez kimaradt, de augusztusban a gyermekkori barátnőmmel látogattunk el a horvát tengerpartra. Több más tervem is van, azokat egyelőre megőrzöm magamnak, de remélem, hogy a megvalósításukkal örömet tudok szerezni a közönségnek.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/17. számában.)
