Betiltott magyar filmek, amelyektől féltek
A háború után nem volt könnyű filmet forgatni, amennyiben az alkotók kendőzetlenül akarták láttatni a világot. Különösen igaz volt ez, ha a témának köze volt a korszak politikájához és mindennapi valóságához.
A Bacsó Péter 1969-ben rendezett szatírája, A tanú az egyik legismertebb betiltott magyar film. Ki ne emlékezne a szállóigévé vált magyar narancsra, melyet máig sűrűn idézünk? Bár az osztályharcot jó adag öniróniával felvonultató filmet nagyrészt kevéssé ismert, amatőr színészekkel játszatta el a rendező, az akkori politikai vezetés tagjai közül sokan magukra ismertek, és kellemetlenül érezték magukat. Nem véletlen, hogy elkészülte után rögtön betiltották a filmet, majd tíz évig pihentették. Újrafelfedezése egy külföldi, cenzúrázott alkotásokat felvonultató fesztiválnak köszönhető.
Az Eltüsszentett birodalom meseként indult, de a cenzúra itt is politikai üzenetek sorát fedezte fel. Az 1956-os magyar mesefilm népi hősökkel tarkított története klasszikus sablont követett: adott volt egy ország, Nekeresd, melynek gonosz és buta királya elrendelte, hogy mindenki halál fia legyen, aki nem mondja neki, hogy adjonisten, egészségére, amint eltüsszenti magát.
Egy bátor, de szegény juhászról azonban csakhamar kiderül, hogy nem fél a királytól, sőt, hajlandó szembeszállni vele. A király rémuralmának ábrázolása, néptől való félelme, katonai védelme, a nép rettegése olyan elemek voltak a filmben, ami miatt a rendszer nem tűrhette, hogy a nagyközönség előtt vetítsék. Az Eltüsszentett birodalmat ezért csak sok-sok évtizeddel később a rendszerváltás környékén mutathatták be először a mozik.
Nem kevésbé híres és hírhedt volt a maga idejében A nagyrozsdási eset című film. Ezt Kalmár László rendezte 1957-ben a kisvárosi élet fonákságait kifigurázva. Zenthe Ferenccel és Páger Antallal volt a film két főszereplője. A történet Nagyrozsdásban játszódik, ahova egy kisember érkezik, akiről azt hiszik, hogy nagy ember, egészen pontosan, egy miniszter, és ennek megfelelően körül is ugrálják. A cenzúra felismerte, hogy a korrupt vezetők és a szocialista rendszer kritikájaként is értelmezhető az alkotás, ezért ezt is betiltották. Sokáig porosodott a polcokon, csak 1984-ben került a mozikba.
