Befolyásolhatják a szívritmust a nagy állóképességet igénylő sportok
MANCHESTER. A nagy állóképességet igénylő sportok befolyásolhatják az idősebb atléták természetes szívritmusát - állapította meg egy brit kutatócsoport egereken végzett kísérletek alapján. Szakértőik szerint a kitartóan végzett mozgás előnyei mégis sokkal jelentősebbek a kockázatainál.
A rágcsálóknál az állóképességet igénylő mozgás molekuláris változásokat idézett elő a szívnek abban a részében, amely a természetes ritmussal függ össze - tudósított a BBC hírportálja a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmányról.
Az ilyen jellegű sportot űző emberek - hosszútávfutók, kerékpárosok, úszók - általában nagyon egészségesek, ennek ellenére valószínűbb, hogy szívritmuszavarokkal kell számolniuk, ahogy egyre idősebbek lesznek, bár a kockázat így is alacsony.
Az átlagos felnőtt nyugalmi szívritmusa percenként 60 és 100 szívösszehúzódás között mozog. A sportolói pályafutása csúcsán már túljutott, 38 éves Chris Hoynak és az ötvenéves Miguel Indurainnak - az országúti kerékpározás híres bajnokainak - nyugalmi értéke 31, illetve 28.
A Manchesteri Egyetem Mark Boyett vezette kutatócsoportja szerint a szív saját ritmusszabályozója az edzés hatására változik meg. Egerekkel végzet kísérletek során azt találták, hogy az állóképességet igénylő mozgás hatására egy, a ritmus szabályozásában résztvevő fontos fehérje, a HCN4 szintje csökken, és ennek a számlájára írható az alacsony szívritmus.
"Noha a sportoló alacsony nyugalmi szívritmusa nem okoz problémát, az egész életükben sportolóknál valószínűbb, hogy idős korukra mesterséges elektromos szívritmus-szabályozóra lesz szükségük" - mondta Boyett. Hozzátette azonban, hogy az állóképességet igénylő sportoknak lehetnek ugyan káros hatásai a szívre, előnyeik mégis sokkal számosabbak, mint a kockázatok.
Jeremy Pearson, a Brit Szív Alapítvány egyik orvosigazgatója szerint a kutatás eredményei azt mutatták meg, hogy egereknél a mozgás megváltoztatja a szív elektromos "huzalozását", és a szívritmus módosulása tartósan meg is maradt. "Sokkal több kutatásra van azonban szükség, hogy megtudjuk, emberekre is ilyen hatása vannak-e a nagy állóképességet igénylő sportok" - tette hozzá.
Az ilyen jellegű sportot űző emberek - hosszútávfutók, kerékpárosok, úszók - általában nagyon egészségesek, ennek ellenére valószínűbb, hogy szívritmuszavarokkal kell számolniuk, ahogy egyre idősebbek lesznek, bár a kockázat így is alacsony.
Az átlagos felnőtt nyugalmi szívritmusa percenként 60 és 100 szívösszehúzódás között mozog. A sportolói pályafutása csúcsán már túljutott, 38 éves Chris Hoynak és az ötvenéves Miguel Indurainnak - az országúti kerékpározás híres bajnokainak - nyugalmi értéke 31, illetve 28.
A Manchesteri Egyetem Mark Boyett vezette kutatócsoportja szerint a szív saját ritmusszabályozója az edzés hatására változik meg. Egerekkel végzet kísérletek során azt találták, hogy az állóképességet igénylő mozgás hatására egy, a ritmus szabályozásában résztvevő fontos fehérje, a HCN4 szintje csökken, és ennek a számlájára írható az alacsony szívritmus.
"Noha a sportoló alacsony nyugalmi szívritmusa nem okoz problémát, az egész életükben sportolóknál valószínűbb, hogy idős korukra mesterséges elektromos szívritmus-szabályozóra lesz szükségük" - mondta Boyett. Hozzátette azonban, hogy az állóképességet igénylő sportoknak lehetnek ugyan káros hatásai a szívre, előnyeik mégis sokkal számosabbak, mint a kockázatok.
Jeremy Pearson, a Brit Szív Alapítvány egyik orvosigazgatója szerint a kutatás eredményei azt mutatták meg, hogy egereknél a mozgás megváltoztatja a szív elektromos "huzalozását", és a szívritmus módosulása tartósan meg is maradt. "Sokkal több kutatásra van azonban szükség, hogy megtudjuk, emberekre is ilyen hatása vannak-e a nagy állóképességet igénylő sportok" - tette hozzá.
Forrás
MTI
