Bartók köti össze a Pozsonyi Magyar Intézetet és az Ifjú Szivek Táncszínházat
„Sikeres volt a tavalyi pozsonyi színházi évad, ahogy az egész évünk is. Ez a célunk idén is, annyi újdonsággal, hogy több szervezettel, társulattal tervezünk közös munkát. Annak köszönhetően, hogy Pozsony belvárosában vagyunk, páratlan helyszínt nyújthatunk a hozzánk közel álló rendezvényeknek. Másrészt a szűkös anyagi lehetőségeink mellett így tovább tudjuk bővíteni a tevékenységi körünket. Ezért örülünk nagyon a Pozsonyi Magyar Intézettel való együttműködésnek is” – nyilatkozta az Ifjú Szivek igazgatója, Varsányi László.
Bartók Béla 135 éve született, a magyar kormány ezért 2016-ot Bartók-évvé nyilvánította. Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató és a közép-európai népzene nagy gyűjtője Kodály Zoltánnal karöltve nemcsak a 20. századi magyar és európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
„A Bartók Béla ez évre eső születésének 135. évfordulójára szóló műsoros megemlékezést tervezgettük, amikor Móser Zoltán fotóművész barátom keresett, s ajánlotta figyelmünkbe az ő Bartók fotó kiállítását. A kiállítást számos magyar intézet programjára tűzte már, épp csak Pozsonyba nem jutott el eddig. Mindez az után történt, hogy volt szerencsém megnézni az Ifjú Szivek Felföldi levelek című táncprodukcióját, amely sokban merít az egykor gyűjtött bartóki kincsestárból. Ekkor fogant meg bennem az együttműködés gondolata. Mindezt elmondtam Móser művész úrnak is, akinek azonnal felcsillant a szeme…S ugye lesz, aki elénekel majd egy-két Bartók gyűjtötte szlovák népdalt is? - kérdezte izgatottan. Nekünk nem is maradt más feladatunk, mint összekötni, ami összetartozik” – mesélte Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója.
Az Ezt az utat bejártam – A népdalgyűjtő Bartók Béla nyomában című kiállítás megnyitójára március 17-én, csütörtökön kerül sor az Ifjú Szivek Táncszínházban. A tárlat Móser Zoltán fotóművész fényképeit kínálja fel a látogatóknak, aki fényképezőgéppel indult Bartók Béla nyomába. A művész úgy veszi sorra a jeles zeneszerző által bejárt tájakat, hogy közben érzékelteti táj és ember, múlt és jelen, hétköznapok és ünnepek szerves egységét. Felfedezteti a képek nézőjével a teljességet egy-egy falusi ház oromzatának, füves domboldalnak és útszéli keresztnek bemutatásával.
