Az év egyik kiemelkedő filmje a Macbeth
A Macbeth-et, Shakespeare sokak szerint legsötétebb drámáját nem egyszer láthattuk már moziban a filmtörténet során, olyan nagy rendezőktől, mint az Oscar-díjas Roman Polanski (A zongorista, Kínai negyed), vagy a mozgóképkultúra egyik legnagyobb mestere, Orson Welles (Aranypolgár, A gonosz érintése).
Az idén harmadik egészestés filmjével jelentkező fiatal ausztrál tehetség, Justin Kurzel is beállt a Macbeth-et megfilmesítők sorába, egyedi megvalósítással. A kritikusok által is elismert rendező a Snowtowni gyilkosságok (2011) című alkotásával tört be a filmművészet világába, egyéb nemzetközi elismerések mellett a cannes-i fesztiválról is elhozott két jelentős díjat. Ausztrália legszörnyűbb sorozatgyilkosságát mutatja be korábbi, sokkolóan durva filmje, melyre ugyanaz a mesterien megkomponált sötét hangulat jellemző, akárcsak a mostani alkotására.
Amikor megjelent a hír, miszerint a következő filmje egy Macbeth-adoptáció lesz, sokakat meglepett ez a fordulat a témaválasztás terén. Az ausztrál rendező ezúttal olyan nagy művészekkel forgathatott együtt, mint korunk egyik legtehetségesebb színésze, Michael Fassbender és az Oscar-díjas Marion Cottilard. Lélegzetelállító alakításukkal mindketten nagyban hozzájárultak a film sikeréhez.
A sokak által ismert történet Skóciában játszódik a XI.században. Kurzel hűen az eredeti anyaghoz, szintén skóciai vidékeken forgatott, a szemkápráztató, ködbe úszó tájak csodálatos látványvilágot nyújtanak. A cselekményt egy csata vezeti föl, a megjelenő páratlan képi világ és a lassított csatajelenetek közepette ismerjük meg Macbeth-et (Michael Fassbender). A csata után megjövendölik, ő lesz Skócia uralkodója. Először nem hisz a jóslatban, ám miután a király magasabb rangot ad neki a sikeres csata után, felesége Lady Macbeth (Marion Cottilard) közreműködésével elfogja a hatalom utáni sóvárgás. Erkölcsi gátlásait és a király iránti hűségét leküzdve megöli az uralkodót, és ő kerül a trónra. A későbbiekben tetteinek elkerülhetetlen következményei bontakoznak ki.
Justin Kurzel egyedi módon, sajátos vizualitásával mutatja be a történetet, melyet a szemet gyönyörködtető látványvilág mellett még jobban elmélyít a melankolikus aláfestő zene, amit a rendező testvére, az éppúgy ígéretes Jed Kurzel jegyez. Az előzőekben említett eredeti forgatási helyszín mellett figyelemre méltó a korhű díszlet, beleértve az épületeket. Egyeseknek talán eleinte nehéz belerázódni a shakespear-i szövegmódba, de úgy gondolom, ezt is jól megoldották, és a néző később már észre sem veszi, hogy magával ragadta a 16.század sajátos nyelvezete.
A főszereplők kiválasztása nem is lehetne jobb, Michael Fassbender megrendítően és a tőle megszokott professzionalizmussal alakítja az erkölcsi aggályokat nem ismerő katona átalakulását a "fejében skorpiókkal küszködő" király tébolyodásáig. Marion Cottilard is tökéleteset alakít, különleges kisugárzása pedig hozza az elvárt minőséget.
Az idei cannes-i Arany Pálmára jelölt alkotásban a rendező érezhetően jobban összpontosított az erős hangulatú atmoszféra megteremtésére, mint magának a történetnek az elbeszélésére. Ez a film még véletlenül sem klasszikus formában mutatja be a cselekményt. Minden egyes képsorban megnyilvánul a rendező művészetének megvalósulása, folyamatosan érezzük masszív jelenlétét, mintha ő maga is ott rejtőzne valahol a mozivászon mögött. Egyeseknek pont ez lehet a problémája a filmmel, de ezt már döntse el ki-ki maga. Szerintem pont egy ilyen szubjektív művészi megformálású Macbeth-re van szükség 2015-ben.
Abban, hogy a filmszakma hisz Justin Kurzel tehetségében, mi sem bizonyítja jobban, minthogy rábízták a 2016-ban mozikba kerülő Assassin's Creed rendezését, amely a népszerű videójáték filmes adaptációja lesz. Kíváncsian várjuk, hogy ezúttal mit hoz ki belőle. Addig is, aki még nem látta, annak mindenképpen ajánlom az idei esztendő egyik legjobb filmjét.
Kovács Balázs, Komárom
