„Az építészet szavak nélküli költészet…”
Örvendetes, hogy az utókor számára megmaradt a nagylomnici német családban született, majd műépítészként Brazíliában letelepedett és sikeres karriert befutott Hans Broos műépítész-tervező naplója. Ahogy az is, hogy Eperjes szülöttje, a Prága mellett élő, elismert rendező, Ladislav Kaboš a Mesterhez kötődő dokumentumok alapján elkészítette A brutalista poétika építésze (Architekt drsnej poetiky) című szlovák–cseh–brazil koprodukciós portréfilmet. A már idős, Alzheimer-kóros Broost a hozzá hasonlóan kisebbségi sor(s)ba született, Kossuth-díjas színművészünk, Boráros Imre alakítja.
A kárpáti német Hans Broos, korábbi nevén Ján Brósz (1921–2011) a késmárki gimnáziumban érettségizett, majd két évig építészetet tanult a prágai főiskolán. A második világháború után a németországi Braunschweigben fejezte be az építészeti tanulmányait. Miután tudatosította, hogy ott nem futhatja be a vágyott szakmai karriert, 1953-ban Brazíliában kereste és találta meg boldogulását, és csakhamar a brutalista építészet kimagasló képviselőjévé vált. A stílusirányzat neve a francia beton – brut szóból ered, amelyet Broos a fény áramlását biztosító üveggel együtt még a templomok építéséhez is használt. A környező természethez nagyszerűen illeszkedő épületei nagy feltűnést keltettek. A São Paulóban működtetett építészeti irodája több mint 450 projektet tart nyilván, s tervei alapján Brazíliában több mint 140 épület készült. Három projektje bekerült São Paulo kulturális örökségének jegyzékébe. Világhírnévre tett szert, és Brazíliában utcát is elneveztek róla.
A portréfilm komáromi bemutatását eredetileg 2021 novemberére tervezték, ám közbejött a Covid-pandémia, így az ingyenes vetítés idén március 19-én valósult meg Kollár Zoltán helyi vállalkozó és Ryšavý Boldizsár mozifőnök jóvoltából a Tátra moziban. Boráros Imrén kívül Ladislav Kaboš rendező és Darina Smržová, a film pozsonyi producere is eljött a komáromi bemutatóra. A vetítés előtt Dénes Éva művészettörténész ismertette a természettel harmonizáló műremekek alkotójának életútját. A sajátos hangulatú filmben futó képekhez dialógusok nélküli, belső monológok társulnak. Az egyik tükrözi Hans Broos építészetről alkotott hitvallását, miszerint „az építészet szavak nélküli költészet, amire nagy szükség van”. Vallotta, hogy nem elég csak szavakkal, hanem az urbanizáción keresztül is nevelni kell az embereket. Ő ezt tette a csodálatos épületeivel.
Ladislav Kaboš rendező elmondta, hogy a portréfilmmel világszerte sok helyen nagy sikert arattak, és szeretnék bemutatni az egykori brazíliai forgatási helyszíneken is.
– Filmünket Európa legjelentősebb, építészeti tematikájú nemzetközi filmfesztiváljára hívták meg először a hollandiai Rotterdamba, majd az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve, Kanadán és több európai országon át Ausztráliáig, sok helyen levetítették. Kaptam egy csodaszép levelet a rotterdami fesztivál műsorvezetőjétől, aki műépítészként sokáig egy New York-i stúdióban dolgozott. Mint írta, annyira el volt ragadtatva az „álomszerű” filmünktől, hogy azt többször is megnézte. Az eperjesi filmbemutató után a nézők azt kérdezték tőlem, hogy milyen volt a közös munka a világhírű Hans Broos-szal. Imre ugyanis annyira hitelesen alakította, hogy a nézők egybemosták a 2011-ben elhunyt építészt és az őt játszó színművészt.
A rendező tavaly Pozsonyban találkozott Szlovákia új brazíliai nagykövetével, Katarína Tomkovával, s felmerült, hogy a filmet bemutatnák São Paulóban és Blumenauban, illetve Brazíliavárosban is.
– Azóta lépéseket tett ennek érdekében, megfelelő helyszíneket keres, és próbálja megszerezni a szükséges anyagiakat – mondta Ladislav Kaboš rendező.
Az alkotók örömmel fogadták az említett komáromi vállalkozók segítségét, akiknek köszönhetően sor kerülhetett a vetítésre.
– Nemcsak azért örültünk ennek, mert a címszereplő Komáromban él, hanem azért is, mert Darina Smržová producerrel újabb filmen gondolkodunk. A híres vágsellyei hídépítő mérnökről, Feketeházy Jánosról (1842–1927) készítenénk filmet, aki egyebek mellett az itteni Erzsébet hidat, a fiumei forgóhidat, a budapesti Ferenc József hidat (mai neve Szabadság híd), a párkányi Mária Valéria hidat és az összes 1912 előtti, a Magyar Királyi Államvasutak által épített vasúti hidat is tervezte. Tehát ha minden jól megy, még visszatérünk Komáromba – árulta el a rendező. Az alkotókat mindmáig nagy örömmel tölti el az, hogy a filmük forgatását többek között a Szlovák TV, a kulturális minisztérium, az Audiovizuális Alap és a Kultminor is anyagiakkal támogatta.
– kezdte a visszaemlékezést az építészt alakító Boráros Imre.
– Broos egykori szülőházánál is jártunk, keresve a számára egykor fontos helyszíneket, ismerősöket. A produkció előnyére válik, hogy azt a valóság ábrázolásán kívül látomások, költői képek is színesítik. A tíznapos brazíliai forgatást nagyon élveztük. Az ifjú Broost egy fiatal brazil színész alakította. Találkoztunk egyik volt diákjával is, aki szerint fantasztikus ember volt, megszállottja a munkájának, s emiatt még közelebbinek éreztem magamhoz a Mestert. Bár elismert építőművész volt, egzisztenciát teremtett Brazíliában, de a levelezéseiből kitűnik, hogy gyötörte a honvágy. Németnek tartotta magát, és sajnálta, hogy nem alapított családot. Remélem, hogy szavak, dialógusok híján, egy-egy mozdulattal, tekintettel, a szemzugban megbúvó könnycseppel sikerült kifejeznem az élete legjelentősebb helyszíneivel, szereplőivel kapcsolatos érzéseit, közelebb hoznom a gondolatvilágát – fejtette ki a megérdemelt taps és gratulációk után Boráros Imre színművész.
A filmre vitt élettörténet ráirányítja a figyelmet mindazokra, akiknek különböző okokból új otthont kellett keresniük. Egyúttal azt sugallja, hogy kellő kitartással, szorgalommal, kemény munkával, bevándorlóként is valóra válthatók az álmok.
Megjelent a Magyar7 2025/12.számában.
