Az első magyar film készítője
A Magyar Nemzeti Filmalap és hét további intézmény 2018. április 5-én felhívással fordult Magyarország kulturális és oktatási intézményeihez, hogy programokkal csatlakozzanak azokhoz az ünnepi rendezvényekhez, amelyeket 2018. április 30-án tartanának, mégpedig az első magyar némafilm, A táncz 1901. április 30-án történt bemutatójának az évfordulóján. Egyúttal ezt a napot A magyar film napjának javasolták.
Csak a beavatottak tudják, hogy ennek a filmnek a rendezője és operatőre egy sároseperjesi férfi, Zsitkovszky Béla volt, aki 1868. április 3-án született Zsitkovszky Zsigmond órásmester és Volejnszki Auguszta fiaként. A fényképezés alapjaival az országosan ismert Divald Károly (1830–1897) eperjesi műtermében ismerkedett meg, sőt be is házasodott a családba, miután nőül vette a mester lányát, Divald Irént. A fiatalember Bécsben mélyítette el szakmai ismereteit, és maga is elkészítette azt a fotósorozatot, amely egy ló mozgását mutatja be. Ezt először Eadweard Muybridge készítette el.
Zsitkovszky egy őskerékpáron haladó férfi mozgásfázisait is megörökítette, és ezzel ő lett a magyarországi mozgóképesek első képviselője.
1892-ben Miskolcon telepedett le, ahol önálló fényképészeti stúdiót és egy fotólaboratóriumot nyitott. Itt a saját felvételei mellett mások fényképeit is előhívta és technikailag tökéletesítette. Ezzel több fotográfus és filmtechnikus számára nyitott utat. Amikor a francia Lumière fivérek bemutatták első mozgóképeiket és a felvételek rögzítésére és lejátszására egyaránt alkalmas kinematográfjukat, már csak idő kérdése volt, hogy Zsitkovszky is belefogjon a filmezésbe.
Az 1896-as millenniumi ünnepségeken ő volt az optikai látványosságok műszaki intézője,
később a Magyar Fényképészek Lapjának szerkesztője és a Fényképészek Körének titkára lett. 1899–1907 között az Uránia Tudományos Színház munkatársa volt, és itt rendezte be az első magyar filmlaboratóriumot is.
1901. április 30-án az Urániában mutatták be a bevezetőben már említett A táncz című filmet,
amelynek „forgatókönyve” Pekár Gyula azonos című ismeretterjesztő darabja volt, és a felvételek tulajdonképpen illusztrációként szolgáltak. Sajnos maga a film nem maradt fenn, de az emlékét néhány fotó őrzi.
Zsitkovszky Béla az 1900-as évek elején elsősorban híradó- és riportfilmeket forgatott,
egyebek mellett II. Rákóczi Ferenc kassai újratemetéséről, Bleriot francia pilóta magyarországi bemutatójáról stb. Az első magyar „játékfilmet” 1909-ben a pesti Vígszínház művészeinek kezdeményezésére Bárdi Ödönnel közösen rendezte és forgatta A szabadkai dráma címmel, amelynek alapja egy megtörtént eset, egy bérgyilkosság volt.
A következő két évtizedben elsősorban a filmezés műszaki kérdéseivel foglalkozott.
Számos cikket írt A Fény című szaklapba, és ő lett a később nemzetközi hírűvé vált rendezőknek, Korda Sándornak, Kertész Mihálynak és Balogh Bélának az operatőre. Vagy 30 játékfilm forgatásánál közreműködött. 1918 után az addig ígéretesen alakuló magyarországi filmgyártás hanyatlásnak indult, ami Zsitkovszky Béla munkásságát csak részben érintette, mivel elsősorban a filmezés műszaki kérdései foglalkoztatták.
Maga készített kamerákat és egyéb berendezéseket, feltalálta az „örökhívót”,
amelynek a receptjét azonban nem árulta el, és nem is szabadalmaztatta. Számos oktatófilmet is forgatott, és útjára indított nem egy filmtechnikust és operatőrt. Élete utolsó éveiben megfeledkeztek róla, családi és anyagi gondok is keserítették mindennapjait. Végül egy elmegyógyintézetbe került, ahol 1930. szeptember 16-án hunyt el.
Az írás megjelent a Magyar7 2019/14. számában.
