Az egyik leghíresebb detektív benne öltött testet
Karanténos időkben az ember gyakrabban vesz le egy könyvet a polcról, de ha már fáradt a szeme az olvasástól, akkor a tévé elé ül és szinte válogatás nélkül nézi a filmeket. Bevallom, nagy kedvelője vagyok a krimiknek, de nem a vég nélküli sorozatoknak, amelyekben öten-hatan nyomoznak, egymásnak adják a végszavakat, de a végén mindig a főnök jön rá a megoldásra.
Az elmúlt évtizedekben azonban néhány olyan nyomozót és detektívet is megismerhettünk, akik klasszikus módszerekkel dolgoznak és rendszerint az agysejtjeiket használva azonosítják az elkövetőt. Már a múlt század hetvenes éveiben népszerűvé vált tájainkon Columbo hadnagy, akit vagy 60-70 történetben láthattunk. A néző már az elején tudta ugyan, hogy ki a gyilkos, de mégis izgalommal figyelte, hogyan oldja meg a rejtélyt az „örök hadnagy”, akit Peter Falk alakított.
Arthur Conan Doyle hőse, Sherlock Holmes is egyéniség volt, még ha a bűnügyek, amelyekben nyomozott nem mindig tűntek életszerűeknek. Az én kedvencem azonban Hercule Poirot, Agatha Christie halhatatlan magándetektívje, aki az írónő számtalan novellájának és regényének a főszereplője.
Ha film készül egy-egy történetből, egyáltalán nem mellékes, ki a főhős megformálója. Peter Falk Columbója – bármennyire is rokonszenves – általában néhány kliséből összerakható: az első pillantásra naivnak tűnő kérdések, a gyakran ismétlődő gesztusok, az igénytelen külső az elmaradhatatlan ballonkabáttal, a gyanúsított elleni lélektani manőverek. A végén aztán kiderül, hogy olyan eszközöket is bevetett, amelyekről addig sejtelmünk sem volt. De igazából most Hercule Poirot legzseniálisabb megtestesítőjéről szeretnék írni. David Suchet angol színészről van szó, aki 1946. május 2-án született Londonban és 1989-től 2014-ig több mint 70 filmben alakította a belga mesterdetektívet.
Gondolom olvasóink közül is sokan látták ezeket a történeteket, hiszen nemcsak a magyar, hanem a szlovák és a cseh televíziós csatornák is műsorukra tűzik időnként az egyes epizódokat. David Suchet maga írja egyik visszaemlékezésében, milyen alaposan készült Poirot megformálására. Figyelmesen elolvasta Agatha Christie jellemzéseit, amelyek plasztikusan leírják nemcsak a hős külsejét (legendás pomádés bajuszát, lakkcipőjét, a kabáthajtókájába szúrt dísztűt, a mellényét, a jellegzetes kalapját, a csiptetőjét, a tojásdad fejformáját stb.), hanem arcának változásait a nevetéstől a sokat mondó fintorokig, kacsaszerű járását a háta mögé dugott jobbkezével és sok mást. Suchet egy olyan karaktert épített fel ezekből, amely annyira egyedi és szuggesztív, hogy más színésznek aligha van esélye úgy eljátszania Hercule Poirot szerepét, hogy ne vessék össze Suchet-vel. Például a Gyilkosság az Orient Expressen vagy a Halál a Níluson című történetben láthattuk Poirot megformálójaként a szintén nagyszerű Peter Ustinovot, de ő egy határozott és magabiztos detektívként nyomoz, míg David Suchet Poirot-ja időnként beolvas önmagának, mert valamire nem figyelt oda időben, emellett büszke a szürke állományára és arra, hogy tévedhetetlen, még a legravaszabb gyilkos sem képes túljárni az eszén. Ő egy igazi hús-vér figura, aki mintha egyenesen az írónő könyveiből lépett volna elénk, és ha valamelyik filmet megnézve olvassuk el a novellát vagy a regényt, Poirot alakját már nem tudjuk elvonatkoztatni a színészi megformálástól. És ha már Peter Ustinovot szóba hoztam, elmondanám, hogy ők ketten már játszottak együtt egy Poirot-történetben, amelynek a címe Tizenhárman vacsorára. Ebben Ustinov alakította Poirot-t, míg Suchet Japp felügyelőt.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy David Suchet csak a Poirot-történetekben állt a kamerák elé, pedig számtalan más filmben is láthattuk. Hol betörőt, hol terroristát, hol meg rendőrt alakított, de eljátszotta VIII. Henrik angol király legfőbb tanácsadójának, Wolsey kardinálisnak a szerepét is. Több bibliai témájú filmben is fontos szerepeket alakított (Mózes, Joáb vezér). A brit médiamágnás, Robert Maxwell megszemélyesítéséért 2008-ban Emmy-díjjal tüntették ki. Fiatalabb korában színházakban is fellépett, pályáját a Watermill Theatreben kezdte. Erről a társulatról mondta később, hogy „ilyennek képzelek el egy tökéletes színházat”.
