Állótaps Kovács Ákosnak Komáromban is – KÉPEKKEL
Sikeres filmes esemény részesei voltak mindazok, akik február 12-én bejutottak a komáromi Tátra moziba, a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban tavaly októberben bemutatott EMBER MARADJ - Az Ákos-sztori. Eddig. című zenés portréfilm ingyenes vetítésére. A Kossuth-díjas előadóművész-dalszerző-költő Kovács Ákoson kívül az „élő legenda“ Hábermann Jenő producer, valamint a zenészikonnal e film kapcsán első alkalommal együttműködő Kriskó László forgatókönyvíró és rendező is szót kapott a vetítést követő közönségtalálkozón. Velük a tartalmas és élvezetes est szervezője, Bauer Ildikó Nyitra megyei és városi képviselő, kultúrmenedzser beszélgetett, aki a mozit vezető Ryšavý Boldizsárnak megköszönte, hogy ingyen rendelkezésükre bocsátotta a korszerűen berendezett mozitermet.
Már a 108 perces film megtekintése is élménynek számított, amely elkészítését a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatta. Az a nézőket némi fikciós színezéssel, visszarepítette az 1968. április 6-án Budapesten született, művészi vénáját versmondóként, majd költőként, szövegíróként és karizmatikus előadóművészként is korán megcsillogtató Ákos gyermek- és ifjúkorába. A rendszerváltás táján a Bonanza Banzai együttes énekeseként ismerte őt meg a közönség. A film bepillantást nyújtott az első és későbbi átütő sikereibe, középpontjában pedig a sokoldalú alkotó szólókarrierje áll, az örömökön kívül a személyes küzdelmeit is bemutatva.
A produkcióban a közgazdász végzettségű, négygyermekes édesapa neje, Őry Krisztina és gyermekeik (Márton, Anna, Kata, Júlia), valamint barátai és pályatársai (többek között Rúzsa Magdolna, Dorozsmai Péter, Lukács László, Menczel Gábor) is szót kaptak. Az általuk elmondottakból egy folyamatosan rengeteget dolgozó, sikerorientált, ám sztárallűröket mellőző, további szakmai terveket dédelgető művész és a családját, hazáját, szülőföldjét, barátait felettébb szerető, hívő ember képe rajzolódott ki. Míg a tehetségét, teljesítményét elismerők körében magas mércét állított, sok díjat kiérdemelt példaképnek számít, az irigyei és az általa képviselt konzervatív értékrendet gyűlölők megdöbbentő hazugságokat terjesztettek róla.
Egyebeken kívül homofóbnak, nácinak, nőgyűlölőnek és az Orbán-kormány emberének is nevezték őt. Pedig Antall József, Boross Péter, Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt is dugig telt sportcsarnokokban lépett fel. József Attila Ars poeticáját vallja: „Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát”. Közel négy évtizede a magyar kulturális élet meghatározó alakja, aki legtöbbször adott koncertet az egykori Budapest Sportcsarnokban és a Papp László Arénában, s a zenei eladási listák egyik éllovasa. A telt házas koncertek és sikerdalok mellett maga rendezi a videóklipjeit, színházi előadáshoz is szerzett kísérőzenét, adott ki hangoskönyvet, verses- és novelláskötetet, 1956 című dalának sorait pedig emlékmű gránitjába vésték. Továbbá játszott színészként, saját rendezésű kisjátékfilmje pedig számos nemzetközi díjat nyert. Nos, mindehhez nincs szükség ideológia-vezérelt magyarázatokra!
Az őszinte emberi hang hallatszódik a filmben (operatőr: Csincsi Zoltán, vágó: Csillag Mano és Poós András, hangmérnök: Tőzsér Attila), és azt hallhattuk a komáromi közönségtalálkozón is, amely a produkció budapesti bemutatója óta 35. volt a sorban. A portréfilm elkészítése Hábermann Jenő producer ötlete volt, akinek a nevéhez egyebek mellett a Széchenyi István gróf életét bemutató A Hídember című filmdráma is kötődik. Ő kérte fel Kriskó Lászlót a forgatókönyv megírására és a film rendezésére.
Ákos az alkotómunka részleteibe nem látott és szólt bele, vele maratoni hosszúságú, a tényeken kívül az érzelmeket, a megindító pillanatokat és a humort sem mellőző beszélgetést vettek fel az otthonában. Ezenkívül az évtizedek során készült sok koncert- és werkfilmet ugyancsak az alkotók rendelkezésére bocsátotta, akik játékfilmes igényű jelenetek sorát is felvették. Mindezt az Ákoshoz köthető, szövegcentrikus, örökzöld slágerek egészítik ki. Tavaly nyáron mutatták meg neki azt az elővágott, négyórás anyagot, amit végül a felére kellet rövidíteni, a lényeg azonban a filmben maradt.
A mozi előtti Kaszás Attila-csillag mellett elhaladva, majd a róla elnevezett sorban ülve, nagy örömet jelentett számomra az, hogy a filmben régebbi felvételekről viszontláthattuk Zsigárd és Komárom büszkeségét, színművészünket, akivel Ákos nagyon jó barátságban volt. Erről az igazi férfibarátságról, ami sokkal több volt a szakmai barátságnál, szívesen mesélt. Először 1995-ben dolgoztak együtt, amikor Attila annak a színházi előadásnak a főszereplője volt, amely zenéjét Ákos szerezte. „ Akkor ő már Eszenyi Enikő színművész férje volt, s a feleségeinkkel együtt, négyesben is sokat időztünk. A Vígszínház-beli bemutatóikra is jártunk. Sajnálatos, hogy túl korán eltávozott, nagyon hiányzik, a betegágyához én küldtem papot...” – emlékezett rá nagy szeretettel.
Közismert tény Ákos jótékonykodása, szociális érzékenysége, ezért a kiváló hangulatban telt esthez az is illett, hogy annak résztvevői a büfénél levő becsületkasszába tett pénzadományokkal segíthették a bajba jutott nőket, anyákat és gyermekeket támogató Szívből jövő segítség elnevezésű csoportosulást. Bauer Ildikó a Ma7-nek elmondta: ez alkalommal 252 euró gyűlt össze a Rabin Mária vezette szervezet javára, amit ezúton is köszönnek az adományozóknak! Mi pedig neki a hosszasan zúgó állótapssal végződött, nívós rendezvény megvalósulását!
Remélhetőleg Ákos életútja, pályája, melyen haladva elsősorban nem nagy, hanem jó ember akar maradni, még sokáig folytatódik, formálódik. Továbbra is ezt vallva: „Egy eszköz vagyok, amivel világra küzdi magát egy gondolat. Szeretném visszaadni a szavak becsületét, és szeretnék mindenkihez szólni. Milyen jó lenne önmagunkkal és egymással békességben élni...!”.
