Alien: Föld – ikonikus sci-fi horrorból kreált tinisorozat
Vegyes érzéseket maga után hagyva ért véget az Alien: Föld franchise sorozat első évada a Disney streaming platformján. Kétségtelen, hogy a csaknem fél évszázada készült ikonikus sci-fi horror, a Nyolcadik utas a Halál előtörténetének szánt és az Alien univerzum kibővítésének gondolata mellett forgatott sorozat első nyolc epizódjának megnézése után az Alien filmek ortodox rajongói csalódottan kelhettek fel a fotelből, ugyanakkor igazságtalan lenne nem bevallani, hogy ennél sokkal gyengébb adaptációkat is termelt már a streamingcsatornák sorozatgyára. Az Alien: Föld leendő folytatása könnyedén elveszhet a jellegtelen sorozatok dzsungelében, de a történetnek – amennyiben az alkotók visszatérnek a story gyökereihez - még megvan az esélye arra is, hogy igazán emlékezetessé kupálódjon.
Amikor 2020-ban a Disney megerősítette, hogy sorozatot készít minden idők legfélelmetesebb szörnyének főszereplésével az Alien univerzum rajongóinak megdobbant a szíve, de egyúttal félelemmel vegyes kétségekkel is tekinthettek a jövőbe, ha más miatt nem is, legalább abból kifolyólag ahogyan az amerikai filmipari óriás az utóbbi időben „kötelező” politikai nézeteit a filmjeibe elegyíti. Aztán amikor augusztusban a képernyőkre került a sorozat premier epizódja sokan megkönnyebbülhettek, mivel kiderült, hogy néhány „kihagyhatatlan” woke-os klisét leszámítva (legalábbis egyelőre) nem kell attól tartani, hogy a Disney például transzgender személyekkel habosítaná túl a történetet.
Egy igazán jó sorozat elkészítésére meg is voltak az előfeltételek, hiszen az Alien univerzum szörnye (az Alien vs Predator második – a kritika által nemigen ajnározott, de szubjektív meglátásom szerint igencsak jól sikerült - részét leszámítva) először kerül a Földre, ami már önmagában óriási lehetőségeket ad a forgatókönyvíró kezébe. A reményeket tovább fokozta, hogy a történetet a sorozatguru Noah Hawley kezébe adták, aki a forgatókönyvírás mellett két részben a rendezői munkát is bevállalta. Hawley becsületére legyen mondva ez a két rész határozottan a jobban sikerültek közé tartozik, ugyanakkor az általa alkotott forgatókönyvhöz, a történetvezetéshez és a helyenként kifejezetten bugyuta párbeszédekhez azért lenne néhány keresetlen szavunk. De ne fussunk ennyire előre.
Ilyen paraméterek mellett nehezen lehet elfogadható végeredményt elvárni és a kész termék nem is igazán lett az, inkább egy meghatározhatatlan ízélményt nyújtó lecsót kap a néző, aminek elfogyasztása után az az érzése támad, hogy az alkotók eleve leszámoltak a főszereplővel – a magyar szinkronkörnyezetben a Halálként nevesített Alien-nel – úgymond megölték a Halált.
Néhány szóban a szereposztásról is. Tekintve, hogy Disney-s alkotásról van szó, azon már meg sem lepődünk, hogy a transzhumán gyerekek központi szereplőcsoportja olyan színes leosztású, mintha az ENSZ közgyűléséről szalasztották volna. De ez még úgy ahogy „rendben” is lenne, viszont – bár ez szubjektív meglátás is lehet – a szereplőgárda kiválogatásánál, és a forgatókönyvírás során, mintha kifejezett elvárás lett volna, hogy ne legyenek igazán szimpatikus karakterek. S ezzel – az egyébként a szerepformálásban csak a gyenge átlag szintjét elérő – színészfelhozatal sem tudott sokat kezdeni, jegyezzük meg: nem is volt sok esélyük rá. A sorból – e tekintetben – egyedül a Prodigy vállalat szintetikus tudósát, Kirsch-t alakító Timothy Olyphant tudott némileg kilépni.
A bírálat után, röviden a pozitívumokról. Bár a sorozat látványelemeiben néhány „vájtszemű” kritikus talál kivetnivalót, meglátásunk szerint ezen a téren a film jól teljesített. A sorozatgyárak kínálatához viszonyítva az operatőri és vágói munka is a jobb átlag kategóriájába sorolható. A zenei aláfestés megosztó lehet, véleményem szerint kicsit túlzottan is sejteni lehet benne a forgatókönyvíró személyes ízlését. Ami viszont mindenképpen pozitív fejleménynek tűnik – és a leendő folytatás tekintetében is biztató lehet – az az, hogy az alkotók új „szörnyelemekkel” dúsították az Alien univerzumot, az élőlények szemét kivájó és azok helyére beépülő intelligens polipszörny kifejezetten ígéretesnek tűnik.
Jó lenne bízni benne, hogy a következő évad(ok)ban – amelyeket legalábbis előrevetít az első évad semmilyen lezárása – nagyobb szerepet kap majd a szörnyvilág, tekintve, hogy amennyiben valaki csak szappanszagú tinidialógusok tömkelegére vágyik az a streaming csatornák felhozatalából véletlenszerűen is válogathat.
