A változás rajtunk múlik – film a Kuciak-gyilkosságról
Öt évvel ezelőtt Szlovákiában hidegvérrel meggyilkoltak egy oknyomozó újságírót és a menyasszonyát. Csupán azért, mert az újságíró tiszteséggel végezte a munkáját. A szlovák rendőrség helyett is.
Igyekezett felgöngyölíteni azokat az adócsalási ügyeket, amelyek sok millió eurótól fosztották meg az országot. A kutakodása persze sokak számára rendkívül kellemetlen volt, akik addig érinthetetleneknek hitték magukat.
A kegyetlen bérgyilkosság 2018. február 21-én, Ján Kuciak és Martina Kušnírová nagymácsédi otthonában történt, csupán néhány hónappal a májusra tervezett esküvőjük előtt…
A társadalmi nyomás olyan nagy volt, hogy Fico kormánya beleremegett. Először Kaliňák, majd 22 nappal a gyilkosság után Robert Fico mondott le. Már csak a rendőrfőnök tartotta magát, rezzenéstelen arccal állt ki a média képviselői elé, hogy elmondja: márpedig ő marad a helyén, mert nem egy maffiaállamban élünk. Öt órával később azonban Peter Pellegrini kormányfővel közösen jelentette be távozását.
Az eset kivizsgálására nemzetközi nyomozócsoportot hoztak létre. A nyomok Marian Kočnerhez, a több politikushoz is kötődő oligarchához vezettek, akivel Ján Kuciak cikkeiben részletesen foglalkozott. Kočnert azonban – kellő bizonyítékok hiányában – még nem ítélték el ebben az ügyben. Négy személy ellen azonban megindult az eljárás: Alena Zsuzsová, a megrendelő, Zoltán Andruskó, a közvetítő, Tomáš Szabó, a sofőr és Miroslav Marček, a ravaszt meghúzó hidegvérű bérgyilkos ellen. Az ügyben „sáros” személyek névsora azonban korántsem végleges…
Minden áron, akár emberéletek árán is. A kettős gyilkosság után azt hittük, valami elindult, és Szlovákia kikecmereg végre a posványból. Öt évvel a brutális gyilkosságok után azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy nem sok minden változott az országban.
Az idei ötödik évforduló kapcsán országszerte megemlékezéseket tartottak, de a világ más városaiban, Prágában, Londonban, Párizsban, Berlinben, sőt Dubajban és Hongkongban is megemlékeztek a kegyetlen mészárlásról.
Az évforduló alkalmából Szlovákiában is bemutatták a Kuciak: Egy újságíró meggyilkolása című dokumentumfilmet, amelynek világpremierje a torontói Hot Docs dokumentumfilm-fesztiválon, európai premierje pedig az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválon volt. A film forgalmazója a Bontonfilm.
Az amerikai–cseh–dán koprodukcióban készült 100 perces film eddig kiadatlan anyagokat, nem publikált tanúvallomásokat, bizonyítékokat, információkat és felvételeket fed fel. Nemcsak a két fiatal meggyilkolását vizsgálja részletesen, hanem a drámai esemény következményeit is, amely a kommunizmus bukása óta a legnagyobb tiltakozási hullámot váltotta ki Szlovákiában.
– fűzte hozzá a filmrendező.
Az áttörést a film elkészítésében az jelentette, hogy Pavla Holcovának egy meg nem nevezett forrás titkos nyomozati aktát küldött, amely tartalmazta a gyilkosság feltételezett kiötlőjének, Marian Kočnernek a titkosított kommunikációit is.
Jana Holcová, cseh oknyomozó újságíró, Peter Bárdy, az Aktuality.sk főszerkesztője, ahol Ján Kuciak dolgozott, Michal Vasečka szociológus, Peter Juhás, a fiatal rendőrnyomozó, aki bizarr eseménysort állított össze a Kuciak-ügyben, Roman Kvasnica és Daniel Lipšic, az áldozatok családjainak védőügyvédei, Ján és Martina szülei vagy Kočner védőügyvédje, Marek Para elbeszéléseiből, a filmben bemutatott, helyenként hátborzongató felvételsorokból, az információk és bizonyítékok sokaságából áll össze egésszé a néző szeme előtt a történet, kapcsolódnak egymásba a fogaskerekek, hogy megmutassák azt a hatalmas korrupciós hátteret, amit a Kuciak-ügy tárt fel. Meg azt is, hogy Szlovákiát az oligarchák, a korrupt bírák, rendőrök és a maffia irányította.
Katarzist ne várjanak, és az az igazság, hogy öt év múltán lehangoló a jelen is. Az utca emberének pedig nem vigasz „a demokrácia törékenysége”. Ő a dolgok jobbra fordulását várná, de a remény egyre halványabb, a türelem pedig egyre fogy.
A gyilkosságot az emberek elfelejtik, és arra gondolnak, hogy Robert Fico idejében legalább működött az ország. És félrenézünk, megint. Pedig inkább bíznunk és hinnünk kellene abban és akarnunk azt, amit a film vége felé a narrátor szerepét betöltő Pavla Holcová mond: „Hiszem, hogy ennek az esetnek köszönhetően a nézők megértik, lehetséges a változás, még akkor is, ha nem hiszünk benne, és csalódottak vagyunk a helyzet alakulása miatt. De a változás valóban lehetséges, és rajtunk múlik, hogy a dolgok jobbra fordulnak-e vagy sem”.
Megjelent a MAGYAR7 kilencedik számában.
