A népzene szolgálatában – Portréfilm Ág Tiborról

A Nagykaposhoz közeli Mátyócról származó, Szepsiben élő rendező hatalmas megtiszteltetésként élte meg, hogy megbízást kapott a Magyar Művészeti Akadémiától a film elkészítésére. Bár személyesen soha nem találkoztak, ismerte Ág Tibor munkásságát, megtartó és építő szerepét, tudta, hogy ő „egy nagy lélek”, a trianoni országcsonkítás utáni felvidéki magyar közösség egyik legnagyobb hatású egyénisége.

Az elmúlt több mint negyedszázad alatt a Bódva-völgyi Stúdió mintegy 130 alkotása került a képernyőkre, a portréfilmek száma meghaladja a harmincat. Ezek között is előkelő helyet foglal el az Ág Tibort bemutató alkotás, amely a koronavírus-járvány miatt nehéz körülmények között, körülbelül fél évig készült. Nem lehetett utazni, pedig számos helyszínt fel kellett keresni, forgattak Pozsonyban, Nagymegyeren, Komáromban, Marcellházán, Gömörben és Magyarországon is.

A rendező szerint ugyanis fontos, hogy egy-egy filmben legyen érzelem, az alkotásnak legyen mondanivalója, gondolatisága és dinamikája, az utóbbihoz pedig számos megszólalóra van szükség.

A portréfilmben Ág Tibor fia és lánya, Zoltán és Zsóka, valamint mások mellett Takács András, Batta György, az azóta elhunyt Huszár László, Quittner János, Dráfi Mátyás, Orsovics Yvette és Écsi Gyöngyi idézi fel a zenetudóssal kapcsolatos emlékeit, élményeit.

– Fantasztikus, nagyszerű emberek mondanak véleményt róla. Én nem ismertem Ág Tibort, de ismertem a munkáját, tevékenységét. Csak át kellett neki adni magamat, és vitte a lelkem fel, fel, fel. Ő nem csak a népdalokat gyűjtötte, hihetetlen, hogy mit mentett meg a felvidéki magyarság kultúrájából, szokásaiból, és ami a legfontosabb, bölcsességéből. A népdaloknak a szövegei, a gondolatai felmutatják a felvidéki magyarság bölcsességét. A filmben ezt, népünk bölcsességét akartam kihangsúlyozni.

Megjelent a Magyar7 2021/37. számában.