A Mandalorian visszahozza azt a Star Warst, amit gyerekként megszerettünk

Figyelem: A kritika teljesen SPOILERMENTES, így az is nyugodtan olvashatja, aki nem látta a The Mandalorian című sorozatot.

Zavar a Disney galaxisában

4 milliárd dollár. Ennyiért vásárolta meg a Disney 2012-ben meg a Star Wars jogait a sorozat atyjától, George Lucastól, hogy új életet leheljen a messzi-messzi galaxisba. 2015 és 2019 között összesen 5 Star Wars film készült, azaz minden évre jutott egy mozifilm.

A fogadtatás, a kritikák és a rajongói visszajelzések azonban felemás képet festettek. A folytatásnak szánt új trilógiát szinte teljes egészében felemésztette a koncepciótlanság, a két mellékszálként funkcionáló film közül pedig csak a Zsivány egyesnek volt nagyobb sikere. A Disney elképzelései tehát nem igazán váltak be, és ami még rosszabb, hogy a rajongók szemében tovább rontottak megítélésükön.

A másik oldalon azonban ott volt a szintén a Disney égisze alá tartozó Marvel, amely 2008-től kezdődően egy olyan filmes univerzumot volt képes kiépíteni, amelyre korábban még nem volt példa, és amely végsősoron hatalmas sikernek bizonyult. A Disney előtt tehát adott volt, hogy megpróbálkozzon egy második nekifutással, és hogy a kötelező körök (új trilógia) után házon belülről kérjen segítséget.

Spagetti western a Star Wars világában

Ekkor lépett a színre Jon Favreau és David Filoni. Az író-rendező páros egy sajátos koncepcióval állt elő, a Disney pedig rábólintott ötletükre, így zöld utat kaphatott az első élőszereplős Star Wars-sorozat, a The Mandalorian (a továbbiakban csak "Mandalorian"). A sorozat 2019 őszén a Disney+ streaming-szolgáltatóval együtt debütált, a készítők pedig már az elején leszögezték, hogy a sorozat nem fog közvetlenül kapcsolódni a Skywalkerekhez, és hogy egy új, a Star Wars univerzumában játszódó történetet mesél majd el.

A Mandalorian főhőse egy fejvadász, akinek ikonikus, mandalori öltözetét először 1980-ban láthatták a rajongók, A Birodalom visszavágban felbukkanó Boba Fetten. A szimplán csak „Mando” néven emlegetett fejvadász szerepében Pedro Pascalt (Trónok Harca, Narcos) hallhatjuk – és nem láthatjuk. Ugyanis főhősünk egy szigorú krédót követve szinte sohasem veszi le sisakját. Ennek ellenére Pedro Pascal jól hozza a szótlan, vadnyugati figurát. És ha már vadnyugat: a Mandalorian első blikkre tényleg egy spagetti western és a Star Wars univerzumának keveréke. Ezt a hangulatot pedig a zene mellett maga a Star Wars világa adja meg.

Ezúttal ugyanis háttérbe szorulnak a lázadók és a Birodalom. A történet szerint nem sokkal a 6. epizód, A Jedi visszatér történései után járunk, ugyanakkor a sorozat elsősorban az egyes helyszínekre és az ott élő népekre koncentrál.

Ennek hála a néző jobban megismeri például a buckalakókat, a jawákat, amelyeket a sorozat mint eltérő, ám sajátos hierarchia és szabályrendszer szerint élő népcsoportokat mutat be. Ez pedig nem csak elmélyíti, de közelebb is hozza a Star Wars univerzumát a nézőhöz.

A Mandalorian ugyanakkor nem ennek és még csak nem is a főhősnek, hanem a másik főszereplőnek, a rajongók által csak „Baby Yodának” hívott kis zöld lénynek köszönhette igazán nagy népszerűségét.

Ön az utolsó reményünk

A Mandalorian története viszonylag egyszerű alapokon nyugszik: adott a főhős, egy kemény, szigorú szabályok szerint élő fejvadász, és adott a gyermek „Baby Yoda”, akinek fejére a Birodalom vérdíjat tűzött ki, így a fél galaxis próbálja őt levadászni. Mando pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy vigyázzon a gyermekre. Akadnak persze úgynevezett filler-epizódok is, amikor pusztán időhúzás miatt kerülnek be a fő történet szempontjából néha teljesen felesleges konfliktusok.

A Mandalorian első évadát viszont nem a történet, hanem a két főszereplő teszi erőssé. A kevés párbeszéd és interakció ellenére is egy nagyon erős kötelék alakul ki Mando és gyermek között, ezt a köteléket pedig a néző is érzi. És valahol akarva-akaratlanul ő maga is kötődni kezd a két szereplőhöz.

Térjünk azonban most rá a második szezonra. A Mandalorian tavaly késő ősszel tért vissza a képernyőkre, immáron a Disney egyetlen reményével arra nézve, hogy valahogy visszahódítsák és kiengeszteljék a franchise rajongóit. A második évad pedig nem csupán gazdagabb lett az elsőnél, de gyakorlatilag előfutára volt több bejelentett Star Wars sorozatnak, amelyekkel a Disney a jövőben fog előrukkolni. Az új évadban ugyanis olyan, a Star Wars univerzumában ismerős karakterek bukkantak fel egy-egy rész erejéig, amelynek hatására két hónapon keresztül újra Star Wars lázban égett a fél világ.

Ki kell mondani, hogy a Mandalorian el tudta érni azt, amit az új trilógia filmjei nem: mindennemű erőlködés nélkül képesek voltak visszaadni azt a Star Wars hangulatot, amely az eredeti trilógiát is jellemezte. Amit gyerekként megszerettünk. 

Mert, ha nem is minden esetben erős, de jó karaktereket kaptunk. Ha nem is minden esetben eredeti, de a Star Wars világát bővítő, az univerzumhoz illeszkedő mellékszálakat, konfliktusokat kaptunk. A történet egyszerűsége ellenére volt koncepció, és nem utolsó sorban: úgy tudták ábrázolni a Star Wars világának sokszínűségét, hogy nem volt szükség semmilyen politikai jellegű, erőltetett propagandára, túlzásra.

A fanservice mint feketeleves

A Mandalorian második évadát nagy mértékben határozta meg a fanservice néven ismert jelenség, amely gyakorlatilag a rajongói elvárásoknak való megfelelést, vagy a rajongók igényeit szem előtt tartó megvalósítást jelenti. A fanservice egyáltalán nem ördögtől való dolog, ha azt megfelelően és mértékkel adagolják a készítők. És hogyan adagolta ezt a Mandalorian? Az eredmény annak ellenére felemás, hogy rajongóként jó volt látni új és visszatérő elemeket, karaktereket vagy épp utalásokat.

A legelején utaltunk a Star Wars jövőjére, és hogy Mandalorian második évada több olyan karaktert is felvonultatott, akik a jövőben külön sorozatot kapnak majd. Ebből a szempontból a Disney-nél helyesen látják a dolgokat, hiszen a filmekkel nem igazán jöttek be a számításaik. Emellett 2021-ben a televíziózás szempontjából már nem a filmek, hanem a sorozatok és a streaming számít uralkodónak. 

A fanservice ugyanakkor az írók komfortzónája, egy mindig kéznél lévő biztonsági játék, egy jól bevált recept, amivel a készítők letudhatják a kötelezőt. De mi lesz így az eredetiséggel? Félő ugyanis, hogy a streaming vonatra felülve, a mennyiséget és a biztonságot szem előtt tartva a Disney nem fogja megerőltetni magát a már bejelentett sorozatok nagy részénél, és majd megkapjuk a Mandaloriant, csak más köntösben.

Nem beszélve arról, hogy a Disney az utóbbi időben előszeretettel nyúlt a korábban „legendáknak” minősített tartalmakhoz (olyan Star Wars könyvek és regények, amelyek már nem részei a hivatalos kánonnak), hogy azokból merítsen ihletet. Ami két dolgot feltételez: a Disney belátta, hogy hibát követett el, amikor a legendákkal együtt kitörölt több karaktert, folytatást és eredettörténetet. Vagy, ami sokkal súlyosabb, a Disney-ben egész egyszerűen ennyi van és a 2012-es felvásárlás óta sem tudtak mit kezdeni a Star Wars-szal.

Mindezektől függetlenül a Mandalorian tényleg visszahozza azt a Star Wars hangulatot, amit az eredeti trilógiában megszerettünk. A Disney-nek pedig érdemes megadni a második esélyt, hiszen a bejelentett sorozatok egy szorosabb univerzumot sejtetnek. Ráadásul már közismert, hogy készül a Star Wars: High Republic, egy teljesen új történet, amely több száz évvel a Skywalkerek előtt játszódik majd.