A magevés menthette meg a madarak őseit a kihalástól
A fogatlan csőrű madárszerű dinoszauruszok a szerzők szerint fenn tudtak maradni a kataklizmát követő nukleáris télben. Az esemény módosította a földi éghajlatot és blokkolta a napfényt. A vegetáció eltűnése a növényevő dinoszauruszokat megfosztotta élelmüktől, mindezt a húsevők is megszenvedték.
A földben maradt magvak azonban eltarthatták az apró testű, fogatlan madárősöket, mígnem a bolygó regenerálódni kezdett. A Current Biology folyóiratban közzétett elmélet magyarázatot nyújthat rá, hogy miért nincsenek ma fogas madarak.
A kutatók több mint 3000 megkövesedett fogat vettek szemügyre a madárszerű maniraptoroktól. Eme dinoszauruszok közül került ki a modern madarak néhány legközelebbi rokona is, de a krétakor végén sokuk - köztük a fogas madarak - eltűnt.
A 18 millió évet lefedő fogakban a változatosság mértékét tanulmányozták. Úgy vélték, ha a fogak sokfélesége az idő előrehaladtával változott, a veszteség hanyatló ökoszisztémát és hosszú távú fajcsökkenést jelezhet.
Ha viszont fennmaradt változatosságuk, akkor az ökoszisztéma több millió éven át gazdag és stabil maradt, vagyis ezek a madárszerű dinoszauruszok a krétakor végén hirtelen pusztultak ki. Az adatok az utóbbi interpretációnak kedveztek: a maniraptorok változatossága a krétakor érintett 18 millió évében igen egyenletes képet mutatott, aztán hirtelen eltűntek.
A csapat gyanúja szerint az étkezés játszhatott némi szerepet a modern madarak őseinek fennmaradásában.
Derek Larson, a vizsgálat vezetője szerint a modern madarak étkezésének nyomon követésével rekonstruálni tudtak egy hipotetikus ősi madarat, és azt, milyen jellegű lehetett táplálkozása. Az eredmény egy magvakat fogyasztó madár, viszonylag rövid, robusztus csőrrel a magok szétroppantásához.
Úgy hiszik, a mai madarak nagy része nem lenne jelen, ha őseik nem boldogultak volna a magokkal, bár maréknyi más szárnyas is fennmaradhatott rovarok fogyasztásával.
A hatalmas üstökös vagy aszteroida becsapódását követően a levegőbe került por teljesen blokkolhatta a napfényt, ezáltal a fotoszintézist. Viszont a már eleve a talajban rejtőző magok elérhető táplálékforrásként szolgálhattak azoknak az élőlényeknek, amelyeknek csőre elbírt velük.
