A kígyók segíthették a főemlősök látásának fejlődését
WASHINGTON. Egy majmokkal végzett kutatás azt sugallja, hogy az ember felsőbbrendű látása a kígyók és főemlős őseink közötti evolúciós harc eredménye.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közölt tanulmány kulcsfontosságú kísérleti bizonyítékot nyújt egy elmélethez, mely szerint a kígyók miatti fenyegetettség jelentősen befolyásolta a főemlősagy evolúcióját. A kutatók szerint bizonyos idegsejtek "szelektíven" a kígyókra reagálnak, és jóval gyorsabbak az arcokra, kezekre vagy geometriai ábrákra reagáló, hasonló neuronoknál.
A főemlősök és az emberek sokkal gyorsabban képesek érzékelni a kígyókat az ártalmatlan objektumoknál, még zsúfolt környezetben is. A korábbi kutatások során feltárták, hogy az emberek vizuálisan előbb tudják észlelni a kígyókat, mint ahogy tudatosan felismernék őket.
A főemlősök gyors kígyóészlelési képességének kulcsa a nagyméretű agyban rejlik, ami előretekintő szemeket magába foglaló látórendszert hordoz, így lehetővé teszi a megfelelő mélységérzékelést és a színlátást. Korábbi kutatások azt feltételezték, hogy ezek a jellegzetességek aközben fejlődtek ki, hogy a főemlősök szert tettek a kéz és láb táplálék megragadására irányuló képességére.
Lynne Isbell amerikai kutató ellenben hosszú ideje úgy véli, a főemlősök azért tettek szert az éles látásra, hogy elkerüljék akkori legfőbb ragadozójukat, a kígyót. „A hüllők kezdettől fogva nagy gondot okoztak az emlősöknek” – mondja Isbell hozzátéve, hogy a fosszilis bizonyítékok alapján már akkor jelen voltak, amikor 100 millió éve kifejlődtek az első emlősök. A mérges kígyókról úgy hiszik, mintegy 60 millió éve jelentek meg, olyan, lesből támadó ragadozókként, melyek a főemlősökkel osztoztak a fákon és füves területeken.
Az elmélet tesztelésére Isbell és csapata két makákó kígyókat, mérges makákópofákat, majommancsokat és geometrikus ábrákat bemutató képekre adott idegi válaszát vizsgálta. Mint kiderült, a kígyóképek nemcsak hogy a legtöbb idegsejtet aktivizálták, hanem a legerősebb, leggyorsabb válaszokat váltották ki a többi kép mellett. Isbellt meg is lepte, hogy több neuron reagált a kígyókra, mint az arcokra, hiszen a főemlősök rendkívül szociális állatok. A makákók egy japán farmon születtek, és a kutatók szerint még soha nem találkoztak kígyókkal.
Isbell szerint a reakció sebessége azt jelenti, a főemlősök már azelőtt észlelik a kígyókat és el tudnak menekülni előlük, hogy ténylegesen veszélyben forognának miattuk. A látás csak egyike ama evolúciós tulajdonságoknak, melyeket az emlősök az első kígyók elkerülésére fejlesztettek ki. "A kígyókat el kellett kerülniük, és a főemlősök a látással oldották ezt meg. Azonban több módja is lehet egy probléma megoldásának: más emlősök eltérő módon reagálnak, például néhányuk fiziológiailag rezisztens a kígyóméregre” - teszi hozzá.
Korábbi vizsgálatok során azt is kimutatták, hogy néhány főemlős - például a mérges kígyókat nem hordozó Madagaszkár makijai - nem tanúsítanak olyan félelmet, mint az emberszabásúak és a majmok. Míg az új vizsgálat csak két majomra fókuszált, a későbbieknél már vizsgálhatják, hogyan reagálnak a főemlősök egyéb ragadozókra - közlölte a hirado.hu.
Susan Mineka, a Northwestern Egyetem kutatója szerint a tanulmány lenyűgöző, egyetlen hátránya, hogy a kutatócsapat nem tudta százszázalékosan megállapítani, találkoztak-e már valaha kígyóval a tesztelt majmok, illetve, hogy nem dokumentálták kígyóképek kiváltotta viselkedésüket.
A főemlősök és az emberek sokkal gyorsabban képesek érzékelni a kígyókat az ártalmatlan objektumoknál, még zsúfolt környezetben is. A korábbi kutatások során feltárták, hogy az emberek vizuálisan előbb tudják észlelni a kígyókat, mint ahogy tudatosan felismernék őket.
A főemlősök gyors kígyóészlelési képességének kulcsa a nagyméretű agyban rejlik, ami előretekintő szemeket magába foglaló látórendszert hordoz, így lehetővé teszi a megfelelő mélységérzékelést és a színlátást. Korábbi kutatások azt feltételezték, hogy ezek a jellegzetességek aközben fejlődtek ki, hogy a főemlősök szert tettek a kéz és láb táplálék megragadására irányuló képességére.
Lynne Isbell amerikai kutató ellenben hosszú ideje úgy véli, a főemlősök azért tettek szert az éles látásra, hogy elkerüljék akkori legfőbb ragadozójukat, a kígyót. „A hüllők kezdettől fogva nagy gondot okoztak az emlősöknek” – mondja Isbell hozzátéve, hogy a fosszilis bizonyítékok alapján már akkor jelen voltak, amikor 100 millió éve kifejlődtek az első emlősök. A mérges kígyókról úgy hiszik, mintegy 60 millió éve jelentek meg, olyan, lesből támadó ragadozókként, melyek a főemlősökkel osztoztak a fákon és füves területeken.
Az elmélet tesztelésére Isbell és csapata két makákó kígyókat, mérges makákópofákat, majommancsokat és geometrikus ábrákat bemutató képekre adott idegi válaszát vizsgálta. Mint kiderült, a kígyóképek nemcsak hogy a legtöbb idegsejtet aktivizálták, hanem a legerősebb, leggyorsabb válaszokat váltották ki a többi kép mellett. Isbellt meg is lepte, hogy több neuron reagált a kígyókra, mint az arcokra, hiszen a főemlősök rendkívül szociális állatok. A makákók egy japán farmon születtek, és a kutatók szerint még soha nem találkoztak kígyókkal.
Isbell szerint a reakció sebessége azt jelenti, a főemlősök már azelőtt észlelik a kígyókat és el tudnak menekülni előlük, hogy ténylegesen veszélyben forognának miattuk. A látás csak egyike ama evolúciós tulajdonságoknak, melyeket az emlősök az első kígyók elkerülésére fejlesztettek ki. "A kígyókat el kellett kerülniük, és a főemlősök a látással oldották ezt meg. Azonban több módja is lehet egy probléma megoldásának: más emlősök eltérő módon reagálnak, például néhányuk fiziológiailag rezisztens a kígyóméregre” - teszi hozzá.
Korábbi vizsgálatok során azt is kimutatták, hogy néhány főemlős - például a mérges kígyókat nem hordozó Madagaszkár makijai - nem tanúsítanak olyan félelmet, mint az emberszabásúak és a majmok. Míg az új vizsgálat csak két majomra fókuszált, a későbbieknél már vizsgálhatják, hogyan reagálnak a főemlősök egyéb ragadozókra - közlölte a hirado.hu.
Susan Mineka, a Northwestern Egyetem kutatója szerint a tanulmány lenyűgöző, egyetlen hátránya, hogy a kutatócsapat nem tudta százszázalékosan megállapítani, találkoztak-e már valaha kígyóval a tesztelt majmok, illetve, hogy nem dokumentálták kígyóképek kiváltotta viselkedésüket.
Forrás
hirado.hu, sciencedaily.com
