2021. október 25., 19:50

A brutalista poétika építésze

Az Alzheimer-kóros szimpatikus öregúr már nem ismeri fel az arcát a tükörben. Emlékezetéből szép lassan kikopik minden emlék. A hegyekről, ahol a gyermekkorát töltötte, a szüleiről, arról a másik hazáról. Ahonnan mennie kellett… Amíg még képes rá, papírra veti az emlékeit szépen, akkurátusan, naplója előre megtervezett, függőleges vonalakkal három részre osztott lapjain. Ahogyan az egy jó építészhez illik.

imre_architekt_drsnej_politiki-facebook
Fotó: Facebook_architektdrsnejpoetiky
Az idős Broost alakító Boráros Imre a film pozsonyi szakmai bemutatóján

Aztán egy nap úgy dönt, hogy annak a másiknak, ott a tükörben elmesél mindent, az élete történetét. Ez a férfi Hans Broos, a híres brazil építész, a Szlovákiából származó kárpáti német. Egy cipszer.

Szakmai körökben nagy sikert aratott Ladislav Kaboš új, teljes estés dokumentumfilmje A brutalista poétika építésze (Architekt drsnej poetiky). A kitalált elemeket is tartalmazó dokumentumfilm belső monológok segítségével meséli el a kakaslomnici születésű kárpáti német építész történetét.

Annyira csúnya, hogy már szép

Hans Broosnak, vagy ahogy korábban hívták, Ján Brósznak a második világháború befejezése után családjával együtt el kellett hagynia Csehszlovákiát. Azt az országot, ahol ősei évszázadokon át éltek. Egy ideig Németországban él, ott folytatja Prágában elkezdett építészeti tanulmányait, és ott születnek első munkái is. Ám egy idő után elege lesz a háború utáni Németország felújításából, másra vágyik, szakmai karriert szeretne, de rájön, hogy Németországban aligha érvényesülne. Ezért úgy dönt, elhagyja Németországot, és tengerre száll.

Második otthonát 1953-ban Brazíliában találja meg, ahol aztán szakmailag is kiteljesedik, és az ötvenes évek brutalista építészetének kiváló képviselőjévé válik.

„Annyira csúnya, hogy az már szép” – mondják sokan a brutalista építészet remekműveire, ám a stílusirányzat neve valójában a francia beton – brut szóból ered, és a nyers beton szerepére utal. Broos mindenhez betont használt, még a templomok építéséhez is. Brazíliában addig csak kőből és fából építették a templomokat, így aztán az épületei nagy feltűnést keltettek.

Az ötvenes-hatvanas években én eléggé mozijáró ember voltam, és akkoriban a filmvetítés előtti híradókban láttam ilyen stílusú épületeket, Le Corbusier neve maradt meg az emlékezetemben ezekkel kapcsolatban

– nyilatkozta lapunknak a film főszereplője, Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, aki az idős Broost alakítja a filmben.

Ugyanezeket a betonelemet alkalmazta Broos is, meg üveget, ami világosabbá, tágasabbá tette a belső tereket. Ezt láttam Brazíliában is azoknál az épületeinél, amelyeket módom volt megnézni: kívülről nem tetszetős, belülről viszont melegséget árasztottak, ami kiegyenlítette az összhatást.

Broos összesen 450 díjnyertes projekt szerzője, a tervei alapján több mint 140 ilyen beton költeménye készült. Ezek mesterien illeszkednek a környező természethez. Ám ezek a háború után megalkotott épületek kicsit azt a gondolatot sugalmazzák, hogy tervezőjük erődöket épít, elpusztíthatatlannak tűnő épületeket, mintha ez az otthona elhagyására kényszerített cipszer biztonságot akarna nyújtani a házak tulajdonosainak ebben a bizonytalan világban.

Kiváló minőségű épületeket és követők hosszú sorát hagyta maga mögött – olyan fiatal építészeket, akiket inspirált nem mindennapi munkája, a modern építészet és az urbanizmus szerepének innovatív megértése s különösen annak humanista üzenete

– fogalmazott a film október eleji pozsonyi bemutatásakor Ladislav Kaboš rendező. Broos számára azonban fontosak voltak az emberek is, nem csak az épületek. Ahogy a filmből is kitűnik, szerette megismerni azokat, akiknek épített.

Boráros: dialógusok nélkül, érzésekkel
Elfelejtettük, mi a legfontosabb az építészetben – szavak nélkül beszélni

– nyilatkozta egyszer Broos. És kimondott szavak nélkül beszél a film is, nem mozog a száj, nincsenek dialógusok, egy-egy mozdulat, szemvillanás, az izmok rezdülése utal csak az érzésekre, meg a belső monológok.

Hála istennek, úgy gondolom, szavak nélkül is sikerült kifejeznem az idős Broos érzéseit, közelebb hoznom a gondolatvilágát

– mondta Boráros.

Sok mindent a rendező is elmesélt nekem róla, a legtöbbet azonban kint kaptam, Brazíliában, főleg a volt diákjával való beszélgetések során. Megtudtam, hogy tényleg fantasztikus ember volt, megszállottja a munkájának, ami ismerős számomra is. Én is úgy gondolom, jó dolog, ha az ember adni tud, mert ezzel úgy érzi, ő is kapott valamit

– mondta Boráros Imre, hozzáfűzve, Broos kivándorlóként a szakmájában megtalálta ugyan magát, de a lelevelezéseiből kitűnik, hogy mindvégig honvágya volt, és a sikerei ellenére megmaradt annak, aki volt: németnek.

Kaboš filmje azonban nemcsak művészi szempontból érdekes. Tágabb a jelentése. Érinti a német lakosság második világháború utáni kitelepítése még mindig tabunak számító témáját is, és felfedez az ország számára egy olyan itt született híres embert, akiről a közelmúltig szinte senki sem tudott. 

Én 2012-ben hallottam először Broos nevét. 2015-ben aztán elkezdtem anyagot gyűjteni a dokumentumfilmhez. De nem csak a szakmai pályája volt érdekes, nagyon erős történet Broos sorsa is – a kárpáti német sors. Egész családjával, rokonaival együtt új hazát kellett keresnie a második világháború után – nyilatkozta a film rendezője, aki szerint fajsúlyos kérdéseket vet fel a film az egyén tehetsége társadalmi érvényesülésének vonatkozásában is. Egy bevándorló drámai útját mutatja, az idegen országban való alkalmazkodásának nehéz folyamatát. Broos története egy kicsit az összes menekült története is, akiknek különböző okokból új otthont kellett keresniük, véli a rendező.

A film érdekessége, hogy archívumokban őrzött lenyűgöző dokumentumokat mutat be, idéz az apjával és a szeretteivel folytatott hiteles levelezésekből. 

Több évig gyűjtöttük az anyagot, szlovákiai, csehországi, németországi, de brazíliai levéltárakból is. Németországban és Brazíliában nagyon előzékenyek voltak velünk. Megtudtuk, hogy a legközelebbi munkatársai – jelenleg professzorok az építészeti egyetemen Brazíliában – könyvet is ki akarnak adni róla. A filmkészítés gondolata mindnyájukat lenyűgözte, nagyon sokat segítettek nekünk, dokumentumokkal, képekkel, projektdokumentációkkal, de leginkább a visszaemlékezéseikkel

– mondta Kaboš hozzáfűzve, a film erős tanúságtétel arról a nehéz társadalmi helyzetről, amellyel a kárpáti németeknek a második világháború után szembesülniük kellett. Azt is mutatja azonban, hogy a kemény munka és a kitartás valóra válthatja az álmokat.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/42. számában.

Megosztás
Címkék