A bohém ember rapszódiája
Nem túl gyakran fordul elő, hogy az érsekújvári Béke Mozi ennyi embert mozgasson meg egyetlen vetítésével. Ám november 4-én az esti órákban a városba is elért a rapszódia és Freddie Mercury legendás hangja. Pattogtak a kukoricák, megteltek a moziszékek, s a magyar közönség izgatottsága ott vibrált a terem falai között. Majdnem telt ház volt a Bohém rapszódián (Bohemian Rhapsody).
Leginkább a Queen rajongóknak kedvezett ez a remekbeszabott játékfilm, amely a zenekar és Freddie Mercury életébe adott némi betekintést. Nem mondhatjuk, hogy túlságosan sokat, hiszen még rengeteg bőrt le lehetett volna nyúzni a történetről. Ám a film azokat is teljes mértékben elvarázsolta, akik eddig kevésbé ismerték magát a legendás zenekart.
A story elején megismerkedünk Freddie családjával, hátterével, hogyan találkozik azzal az emberrel, aki a világot jelenteni majd számára. A lány, Mary Austin (Lucy Boynton alakítja a filmben) hatását követhetjük figyelemmel a lassan, de biztosan feltörekvő művészre, aki először kisebb zenekarokkal (pl. The Hectics, Smile) lépett színpadra, majd később berobbant a Queennel. Csak a lány mellett tudott önmaga lenni, egyébként nagyon visszahúzódó, magánakvaló volt a jellegzetes hanggal megáldott énekes.
Rami Malek a megszólalásig hasonlít a legendára, s ettől még inkább élethűbbnek hat a film. Egyébként a szereposztásra tényleg nem lehet panasz, ugyanis mindegyik színész pontosan átérezte a kor hangulatát, s nem utolsó sorban jól megformázta karakterét. Ebben azért segítségükre volt a zenekar két, még élő tagja, Brian May gitáros és Roger Taylor dobos. Előbbit az Utazó (2010) című filmből Gwilym Lee, utóbbit az X-men: Apokalipszisből (2016) ismert Ben Hardy testesítette meg, szinte tökéletesen.
Mikor már érződött a feszültség a bandatagok és a menedzser-kiadó vezető között, a moziteremben is hallani lehetett a nézők izgatott sustorgását, vajon a négy fiatal képes meggyőzni a tőlük tapasztaltabbakat. A kiadónak nem tetszett, túl hosszúnak találta a banda mára már legsikeresebb dalát, a Bohemian Rhapsodyt. Valahogy mégis kiemelkedő lett.
A közönség hangosan nevetett a filmben elhangzó poénokon és a szarkasztikus beszólásokon (nem volt bennük hiány), és amikor felcsendültek a legismertebb Queen-dalok, a moziteremben többen elkezdtek énekelni Freddievel.
Nem utolsó sorban fény derült Freddie kicsapongó életvitelére is. A közönség betekintést nyerhetett homoszexuális kapcsolataiba, amely sokakban ellenszenvet váltott ki a nézőtéren. Nem egyszer lehetett hallani a nemtetszést kifejező hangokat, amelyek egyértelműen a többiek tudtára adták, hogy a megértésnek egy cseppje sem fogalmazódott meg az emberben.
A zenekar életében is felmerültek problémák, egyet nem értések, elszakadások, majd újra formálódások. Freddie AIDS betegségének tudata volt a zenekar számára a legfájóbb, bár Freddie nem akarta, hogy a tagok búslakodjanak állapota miatt.
A legmeghatározóbb esemény a banda számára mégis az 1985-ös londoni Wembley stadionban, a Live Aid elnevezésű jótékonysági koncerten való részvételük volt. A körülbelül 72 ezer ember együtt tombolt a zenekarral, és az adományok javarészét a Queen elsöprő sikerének köszönhették. A jelenetek felvevéséhez az eredeti koncertfelvételt használták, amelynek segítségével visszaidézhették a színészek az akkor történteket.
Freddie Mercury mozgáskultúrája egyáltalán nem volt mindennapi, ezt is imitálták, és ezt szerették, ezért rajongtak a Queen fanatikusok. S ha Freddie kiállt a színpadra, onnantól számára csak a show volt a legfontosabb és a közönség hangos éljenzése.
A film végezetével úgy érezhette magát a néző, mintha egy feledhetetlen rockkoncerten lenne, megspékelve jobbnál jobb filmjelenetekkel. Aki teheti, nézze meg. Az élmény garantált!
