2011. december 24., 10:06

125 éve született a legendás magyar filmrendező, Kertész Mihály

BUDAPEST. 125 éve született a legendás magyar filmrendező, Kertész Mihály. A Tanácsköztársaság bukása után hagyta el Magyarországot. Minden idők egyik legismertebb rendezője angolul sem volt képes rendesen megtanulni, de tehetsége előtt meghajolt a filmvilág.

1886. december 24-én, Budapesten született Kertész Kaminer Manó, aki Kertész Mihályként, mások számára Michael Curtizként olyan karriert futott be a filmszakmában, amelyet kevesen mondhatnak el magukról.

Kezdetben akrobatáskodott cirkuszban, majd színészkedett színpadon, míg végül megtalálta a legnagyobb szerelmét és szenvedélyét, a filmkészítést. Filmiskola híján a tudást az akkoriban a legkomolyabb szakmaisággal rendelkező Dániában szerezte meg, ahol hónapokat töltött a Nordisk filmstúdióban. Visszatérve drámai történetekben kezdte a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazását, s rövid idő alatt Korda Sándorral a filmgyártásunk legjelesebb rendezőjévé vált.

A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába ment, s néhány éves európai rendezés után ő is az agyak elszívásának része lett. Szerződést ajánlott neki a Warner Bros., így Lubitschhoz, Garbohoz és társaihoz hasonlón kivándorolt az USA-ba. A harmincas évektől rendszeresen forgatott Errol Flynnel, majd később Humphrey Bogarttal, előbbivel 12, utóbbival összesen 8 moziban dolgozott együtt. Az egy Mildred Pierce-t leszámítva a legjobb filmjeit gyakorlatilag velük készítette el. Kertész egyébként nagyon termékeny rendező volt, Hollywoodban is évente elkészített akár 6-8 filmet, különösképpen a harmincas években ontotta a műveket.

Az első igazán nagy dobása 1935-ban a Blood kapitány volt, a főszerepben Errol Flynn-nel: A Blood kapitány igazi swashkuckler, a kardozós kalandfilmek egyik első klasszikusa, egyúttal tengeren játszódó kalóztörténet. A film szállóigévé vált mondása: „A világ ellenünk van, és mi a világ ellen” – számos alkotásban ismétlődött meg a filmtörténetben. A mozit öt Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film és rendezés díjára is. Végül nem nyert semmit, de Kertész ezzel így is bekerült a legjobbak közé.

Az 1936-os A könnyűlovasság támadása már Oscart is kapott, igaz, csak a ma már nem létező rendezőasszisztens kategóriában, és nem Kertész. Az 1856-ban, Indiában játszódó moziban Flynn egy olyan katonatisztet alakít, aki brit nők és gyerekek lemészárlásáért esküszik bosszút. Az utókor főként  a Robin Hood kalandjaira emlékezik, amelynek még ma is kiváló hangulata van.

Érdemes még futólag megemlíteni a Santa Fé ösvényt, amely az amerikai polgárháború előestéjén játszódik, és Errol Flynn mellett Custer tábornok szerepében a későbbi elnök, Ronald Reagan látható. 1942 a rendező csúcséve. Ekkor készítette el a Yankee Doodle Dandyt és a Casablancát, amely az 1944-es Oscar-gálán diadalmaskodott, s a Bogart–Bergman románc nyolc nominációjából elnyerte a legjobb film, rendezés és forgatókönyv aranyszobrocskáját.

Kertész a későbbiekben is aktív volt, a Nem vagyunk angyalok 1955-ben például erős darab Bogarttal. Utolsó munkája, az 1961-es Jó fiú és rossz fiú volt. Minden idők egyik legismertebb magyar származású rendezője a John Wayne-western elkészülte után egy évvel halt meg rákban. Angolul sem volt képes rendesen megtanulni, ugyanakkor sosem tért haza. Filmjei viszont halála után is itthon tartják szellemiségét.

Megosztás