Zobor

A község az Ipoly egyik jobb oldali mellékpatakának völgyében, a Balassagyarmati-medence keleti részén, 180 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Nagykürtöstől 20 km-re délkeletre, Szécsénytől 11 km-re északnyugatra. A közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, az Alsózellőt (10 km) Pösténypusztával (6 km) összekötő 2611-es útról leágazó, 2,5 km hosszú 2612-es mellékúton közelíthető meg. Határa 167-255 méteres magasságban húzódik, legmagasabb pontját a falutól északra, Zobor és Óvár határánál találjuk. 2010-ben területének 67,5 %-át (222 ha) szántó, 13,4 %-át (44 ha) rét és legelő, 8,5 %-át (28 ha) pedig erdő foglalta el. Nyugatról Óvár, délről Ipolykér és Szécsénykovácsi, keletről Csalár, északról pedig Galábocs községekkel határos. Külterületi lakott helye nincs.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához (1872-95 között a Balassagyarmati járáshoz) tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kékkői, 1960-68 között a Losonci, 1968 után pedig a Nagykürtösi járáshoz tartozott. 1938-44 között újra Magyarországhoz tartozott (Nógrád vármegye, Szécsényi járás). Területe (3,29 km²) az elmúlt évszázad során nem változott, Zobor a Nagykürtösi járás legkisebb területű községe.

2011-ben 144 lakosa volt, melynek 83,3 %-a volt szlovák és 3,5 %-a (6 fő) magyar nemzetiségű. A 18. század elején morvákkal újratelepített község szlovák nyelvszigetet alkotott az elmúlt három évszázadban. Bár 1910-ben népességének 42,9 %-a, 1941-ben 28,2 %-a magyarnak vallotta magát, ezek az adatok nem tükrözik a község etnikai arculatát, a magyarok aránya 1921-ben 4,6 % (11 fő), 1991-ben pedig 12,3 % (15 fő) volt. Zobor mindig aprófalu volt, népességmaximumát 1941-ben érte el (312 fő), 1970-ig népességének egyharmadát elveszítette, majd 1970-2001 között újabb 54,8 %-át, ebben az időszakban a lakosság száma 199 főről 90-re esett vissza. 2006-ban Késmárk önkormányzata az elöregedő és elnéptelenedő faluban vásárolt olcsó házakat a városban lakbért nem fizető romáknak. Ezzel a falu lakossága nagyrészt kicserélődött, és 2001-2011 között ugrásszerűen, hatvan százalékkal nőtt a lakosságszám (90 főről 144 főre). 2017-ben a községnek 147 lakosa volt, 2013-ban a népesség több mint fele (52,8 %) a roma etnikumhoz tartozott. 1921-ben még csaknem a teljes lakosság evangélikus vallású volt (93,0 %), 2011-ben a relatív többséget (49,3 %) már a római katolikusok alkották, az evangélikusok aránya 29,9 %-ra csökkent. Népsűrűsége 2011-ben 44,7 fő/km² volt.

A falu első írásos említése 1327-ből származik, ekkor már mai nevén szerepelt. A 15. század második felében a Serkei Lorántffy család birtokában volt. A 16. század negyvenes éveiben pusztulhatott el, az 1548-as adóösszeírásban mint puszta hely szerepelt és lakatlan is maradt több, mint másfél évszázadon keresztül. A 18.-19. században a Prónay család birtoka volt, 1718-ban még pusztaként említik. 1734-ban Prónay Antal telepítette újjá morvaországi protestáns telepesekkel, akik településüket Zbornak (a cseh gyülekezet jelentésű szóból) nevezték el. A 18. századból ismert a falu első pecsétje. 1828-ban 32 háza és 314 lakosa volt. Első fatemploma 1732-ben épült, de többször leégett. Kőtemplomának alapját 1832-ben rakták le, de csak 1845-re épült fel. 1861-ban a falu fele és az egész termés leégett. Az 1870-es években Baumgartner Fülöpnek volt itt nagyobb birtoka, Shvoy Miklós megyemonográfiájában kiemeli szőlőtermesztését és jó borát, valamint jó búzatermő határát. 1920-ig Nógrád vármegyéhez (1895-től a Szécsényi járáshoz) tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban 63 háza és 259 lakosa volt. 1938. novemberétől 1944. decemberéig visszakerült Magyarországhoz, de szlovák többségét mindvégig megőrizte. A 20. század második felében népessége rohamosan csökkent, 1970-ben 199, 1991-ben 122, 2001-ben már csak 90 lakosa volt. 1979-1990 között helyi nemzeti bizottságát is összevonták Csaláréval. Az elnéptelenedés szélére került településen 2006-ban késmárki romákat telepítettek le, akik ma már a népesség több mint felét alkotják.

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Evangélikus temploma 1841-1845 között épült klasszicista stílusban.