Újhelyjóka

A Kisalföldön, a Mátyusföld déli részén, a Vízközben található, a Kis-Duna bal partján. Teljesen egybeépült a tőle keletre elterülő Kisjókával és Nagyjókával.

1960-ig önálló község, azóta Jóka településrésze. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Somorjai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960-tól Jókával egyesítve a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Területe, két, egymással nem határos kataszteri területre oszlik: Újhelyjóka (5,84 km²) és Erecs (2,58 km²), ez utóbbi a dunajánosházi határ mellett fekvő, lakatlan határrész. 1910/1939-hez képest területe 13 hektárral csökkent (1949 utáni határkiigazítás révén Egyházfa javára).

1910-ben 406, 1921-ben 434, 1939-ben 526, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 552 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 14,1 %-a.

Jóka határában jött létre a település a középkor legvégén. Újhelyjóka az óbudai klarissza apácakolostor birtoka volt. 1541-ben elpusztította a török. 1553-ban 12 portát számláltak a településen az apácák birtokában. A 17. században ismét a pozsonyi klarisszák birtoka volt, majd a szerzetesrendek feloszlatása után a vallásalapé lett. Ezután az Esterházyak lettek a birtokosai, majd a Zichyeké és a Batthyányiaké volt, utóbb a Pállfy családé lett. Már a 19. század során egybeépült Kis- és Nagyjókával, de közigazgatási különállását sokáig megtartotta. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákiához került. 1960-ban Jókához csatolták.

Ld. Jóka