Terbegec

A község a Balassagyarmati-medencében, a Csábi-dombság kistájon fekszik, a Terbegeci-patak mentén, Ipolyságtól 29 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 11 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 22, Csábtól 11 km-re délnyugatra. Határa dombos, részben mezőgazdaságilag művelt terület, kataszterének mintegy egyharmadát erdő borítja. Délnyugatról Inám és Ipolykeszi, északnyugatról Kőkeszi, északkeletről Szelény, Lukanénye, Bátorfalu és Apátújfalu, délkeletről Leszenye, délről pedig Nagycsalomja, Kiscsalomja és Ipolyharaszti községekkel határos.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (9,48 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 9,50 km²) .

1910-ben 274, 1921-ben 293, 1938-ban pedig 333, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 34,1 % volt. 1938-1991 között lakosságának egynegyedét elvesztette, majd 1991-2011 között további 18 %-al csökkent a népessége (245 főről 201-re). A reszlovakizáció eredményeként 1961-re a magyar lakosság ideiglenesen kisebbségbe került (31,2%), de 1991-re a lakosság négyötöde ismét magyarnak vallotta magát. A lakosság többsége (71,6 %-a) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 14,7 %-ról 23,9 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége (92,5 %) római katolikus vallású.

1247-ben "Trebogoch" alakban említik először. 1260-ban "Trebogost", 1277-ben "Terbegezd", 1295-ben "Trebeguezt", 1381-ben "Terbebech", 1404-ben "Terbegech" alakban említik a korabeli források. A 14. században a nagyobb falvak közé sorolták - ekkor Hont várának uradalmához tartozott, majd a 14. században a helyi nemes Terbegeczi család birtoka volt. A községet gyakran érték török rajtaütések is, melyek elől a lakosság a közeli erdőkbe menekült. Történelme során több birtokos tulajdonában volt, mint például a Pongrácz, a Lónyai, a Gyürki, az Okolicsányi, a Plachy és a Majtényi családok szerepelnek. Feltételezések szerint a 18. században több kúria is épült a faluban, melyek azonban ma már nem láthatók. 1715-ben 2, 1720-ban 9 háztartása volt. 1828-ban 49 házában 299 lakos élt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma 1791-ben épült barokk-klasszicista stílusban.