Tany

Tôň
község
magyar lakosság 1910
98%
762
magyar lakosság 2021
82%
605
Népesség: 780
Terület: 9,50 km²
Tszf. magasság: 111 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94615
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Alsó-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Csallóközi járás kisközség

Tany az Alsó-Csallóközben, a történelmi Komárom vármegye területén, Nagymegyertől 9 km-re délkeletre, Komáromtól 22 km-re északnyugatra fekszik. Keletről Nemesócsa és Nagykeszi, délről Komáromfüss, nyugatról Csicsó, északról Gellér és Bogya községek határolják közigazgatásilag. Tanyon áthalad a Komárom-Pozsony közötti 63-as főút, mellékutak kötik össze Nemesócsával (2 km) és Füss-sel (4 km). Vasúti megállóhelye a Pozsony-Komárom szakaszon Nemesócsával közös.

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben és a Komáromi járásban. 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolva 1949-ig a Komáromi, 1949-1960 között az Ógyallai, azóta újra a Komáromi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1926-ban területe 43 %-al csökkent, amikor határának nagy részét (7,21 km²-t 16,71 km²-ből) az újonnan alakuló Zsemlékeshez csatolták.

Népesség

A falu népessége csökken, a szlovákok aránya ezzel párhuzamosan egytized fölé nőtt. Korábban túlnyomóan református többségű volt, mára viszont a római katolikusok száma csaknem ugyanannyi.

Történelem

Nevét a hagyomány szerint a halásztanyákról kapta. Az idők során két falu létezett, Tany előbb mai községterület tőszomszédságában, attól délre, a későbbi Kis-Tany puszta helyén feküdt egy árvíztől védett dombon. A török időkben ez a falu elpusztult, és lakói később azon, az egykori falu melletti ingoványos területen építették fel újra, ahová a törökdúlás elől menekülni szoktak. A régi Tany (Kis-Tany) templomának maradványai még a 19. század közepén is álltak a dombon. A vizenyős területen a földművelés nem volt egyszerű, ám a halászatra kiváló lehetőséget biztosított. A középkor folyamán a komáromi várhoz tartozott, a korszak végén már mezővárosi ranggal rendelkezett. A kora újkorban már helyi nemesek birtokolták, elsősorban a Tanyi, Laky, Zichy, Csepy, Fekete, Csorba, Fehér és Keszeg családok. A 19. században a Kőröspataki Kálnoky család rendelkezett nagyobb birtokkal. Akkoriban rövid ideig Tanyon működött az ország egyik legnagyobb cukorgyára, valamint téglaégetője is volt. A 19. század legvégén létesült Fiedler János lengyára, amely 1931-ben leégett, később újjáépítették, és előbb hadianyagot gyártottak itt, majd kendert dolgoztak fel és bútorszövetet gyártottak. A 20. század elején itt volt a Csallóközi Lapok szerkesztősége is. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután vágták ki területéből Rakottyásmajort és Törömpusztát, hogy a Zsemlékesmajorból létrehozott szlovák telepesfaluhoz csatolják. A 20-as években többször is sztrájkoltak a helyi mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Tanyt Magyarországnak, 1945-ben pedig újra Csehszlovákiához került. Az 1965-ös nagy árvíz súlyos pusztítást vitt végbe. 1993 óta Szlovákia része. Marokháza major hajdan a Márkházi család fészke és névadó birtoka volt. 1692-ben már más nemesek a birtokosai – még ekkor is Márkháza néven –, később a Zichyeké lett. A határbeli Haraszti dűlő, a középkorban elpusztult, régi falu emlékét tartja fenn.

Mai jelentősége

A faluban magyar tannyelvű alapiskola és könyvtár működik.