Százd
A község az Ipolymenti-hátság dombvidékén, a Búr-patak völgyében a Nagy-Morda-hegy lábánál fekszik, Ipolyságtól 13 km-re nyugatra, Lévától 25 km-re délkeletre. A Párkányt (39 km) Deménden (5 km) át Lévával összekötő 564-es út keresztülhalad a községen, melyről itt ágazik el az Ipolyságra vezető mellékút. Határának a Búr-völgyétől nyugatra eső része erdős dombvidék, a keletre eső határrész túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Északról Deménd, nyugatról Kétfegyvernek és Peszektergenye, délről Szete, keletről Ipolyvisk, északkeletről pedig Alsószemeréd községekkel határos. Nyugati határát az Egeres-patak alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (18,24 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
A községnek 1910-ben 691, 1921-ben 692, 1938-ban pedig 773, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-ban lakosságának még csaknem egyharmada szlováknak vallotta magát, 1921-ben azonban már csak egytizede. 1945 után magyar lakosságának csaknem fele reszlovakizált és a belső telepítések során szlovák telepesek is érkeztek a községbe. Ennek ellenére magyar többségét napjainkig megőrizte. 1938-1991 között népességének 37,5 %-át elveszítette, 773 főről 483-ra csökkent. 1991-2011 között az asszimiláció révén magyar lakossága 67,9 %-ról 49,2 %-ra csökkent, a szlovákok aránya viszont 30,6 %-ról 48,3 %-ra nőtt, így 2011-re a magyarok már csak minimális többséget alkottak a községben. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 12,4 %-a. A lakosság többsége (71,5 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 15,5 %.
Első okleveles említése 1261-ben terra Zazd alakban történt - ebben a korban építettek ide kolostort a premontreiek, amelynek alapjaira a 19. században bukkantak a templom körül és alatt. A 13. században Hont várának tartozéka volt, Possessio Zaazd néven 1352-ben említik, 1388-ban vásártartási jogot kapott, s ekkoriban, a 13. század második felében épült fel Szent Miklós-temploma is. A tatárjárás következtében a régi falu elpusztult. Később ismét benépesült, de a török hódoltság alatt a község ismét teljesen elpusztult (1685-ben pusztaként említik), s csak a szatmári békekötés után népesül be újra, amikor főleg szlovákokkal telepítették újra, akik azonban később magyarrá váltak.1715-ben 27, 1720-ban 32 háza volt. Gazdasági telepeit, Felső- és Alsómajort Hellenbach György báró létesítette a 18. század második felében. 1828-ban 98 házában 591 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. A 19. században a gróf Steinlein és az Ivánka család birtokában volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.
A mezőgazdasági jellegű községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik, országos hírű citera-együttese van. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma a 13. század végén épült gótikus stílusban (eredeti freskóinak egy része fennmaradt), evangélikus temploma 1885-86-ban. A barokk stílusú Hellenbach-kúria a 18. században épült. 2008 óta falumúzeuma is van.
