Szalatnya

Slatina
község
magyar lakosság 1910
99%
458
magyar lakosság 2021
35%
108
Népesség: 328
Terület: 9,51 km²
Tszf. magasság: 145 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93583
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Ipolysági járás kisközség
A szocializmus idején mindenki „szlatyinát” vett a boltban. Az Ung-vidéken is, Gömörben is, meg Csallóközben is. Pedig a hely inkább volt „Zalatna”, mint „Szlatyina”… de az még 1245-ben volt. Ekkor tesznek róla ugyanis említést először. Az országszerte ismert ásványvizet mindenki fogyasztotta, azt azonban kevesen tudták, merre is induljanak, ha Szalatnyára akarnak eljutni. Ez a tömény egy perc ebben (is) segít mindenkinek. Ízelítőt ad Gyönyör József jogtörténész falujának hétköznapjairól, valamint arról, mire is büszkék az itt élő palócok, akik fölött ma is Nepomuki Szent János őrködik nagy szeretettel.

 

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi peremén, a Selmec-patak völgyének keleti oldalán, a Szalatnya-patak partján fekszik, Ipolyságtól 13 km-re északra, a 75-ös országos főút és az Ipolyság-Korpona-Zólyom vasútvonal (megállóhely) mentén. Mellékút köti össze Kistompával (5 km). Határának csaknem egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Egeg, délről Kistompa (Horváti kataszter), keletről Felsőtúr és Palást, északról pedig Gyűgy határolja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Mai területe (9,51 km²) 1949 után alakult ki, amikor határából 11 hektáros területet Gyűgyhöz csatoltak.

Népesség

Szalatnya a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 463, 1921-ben 464, 1938-ban pedig 537, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A szlovákok aránya 1921-1930 között 6,1 %-ról 21,9 %-ra ugrott. Magyar többségét 1945 után is megőrizte (1961-ben 78,4 %). 1938-1991 között népessége 42,6 %-al csökkent, 1991-2011 között viszont már 14,6 %-os népességnövekedés figyelhető meg (308 főről 353-ra). Ebben a 20 éves időszakban a magyar nemzetiségűek aránya 75,7 %-ról 45 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 24 %-ról 52,7 %-ra nőtt, 2001-2011 között átfordult a nemzetiségi arány és a község szlovák többségűvé vált. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 33,3 %-a. A lakosság túlnyomó többsége (94,3 %) római katolikus vallású.

Történelem

Okleveles említése 1245-ös, Zalatna alakban. 1285-ben Huntfi Demeter drégelyi várának tartozéka volt. Más oklevél szerint, ugyancsak a 13. század első végén, Bodor comes a sági konvent előtt Lüvő István nevű rokonára hagyja e birtokát, melyet IV. László királytól kapott. 1299-ben Zalathna alakban emlékezik meg róla egy oklevél. E helységtől vette nevét a Szalatnyai család. Így lett a Kacsics nembeli Szalatnyai család ősi birtoka, akik a 16. századig voltak birtokosok a településen. A Szalatnyai nevet először a Kacsics nembeli Lesták fia Miklós használja 1271-ben. A 16. századtól a csábrági váruradalom részeként a Koháry család birtoka. 1558-ban 8 ház állt a faluban. 1602-ben elpusztította a török. 1715-ben malma és 18 háza volt. 1720-ban 20 volt a jobbágytelkek száma. 1828-ban 59 házában 355 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. A szalatnyai gyógyvíz a 18. században tette országos hírűvé a községet, mely ekkor már több Magyarországról szóló leírásban is szerepel. Savanyúvizét, mely az emésztőrendszerre és a légutakra volt kedvező hatással a 19. század elején már Budapestre is szállították. 1830-ban például tizezer üveggel is palackoztak belőle. Fürdőjét 1804-ben birtokosa gróf Koháry Ferenc építtette, aki emeletes vendégfogadót, fürdőházat és más épületeket emeltetett, körülötte szép parkot alakított ki, ahol még egy táncterem is várta a vendégeket. A fürdőt a faluval diófasor kötötte öszze. A fürdőben élénk társadalmi élet folyt, ahol a magyar társadalmi élet több neves személyisége, mint például 1846-ban Petőfi Sándor és Jókai Mór is megfordult. Később a fürdő elveszítette korábbi jelentőségét és inkább helyi jelentőségűvé vált. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1944. december 23-án a németek 56 roma származású lakost gyilkoltak meg a községben. A magyar oktatás a 21. század elején megszűnt a községben, 2014-ben az ásványvízpalackozót is megszüntették.

Mai jelentősége

A község elsősorban ásványvízforrásairól híres, a palackozóüzem mellett a közelmúltban napkollektoros erőmű létesült. Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma a 18. század elején barokk stílusban épült. Az 1820 körül épült Baross-kúria romos állapotban van.

Ahogy mi látjuk
Videó:  Bodó Károly
Képgaléria
szalatnya_04
Galéria
+15 kép a galériában