Szalatnya

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi peremén, a Selmec-patak völgyének keleti oldalán, a Szalatnya-patak partján fekszik, Ipolyságtól 13 km-re északra, a 75-ös országos főút és az Ipolyság-Korpona-Zólyom vasútvonal (megállóhely) mentén. Mellékút köti össze Kistompával (5 km). Határának csaknem egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Egeg, délről Kistompa (Horváti kataszter), keletről Felsőtúr és Palást, északról pedig Gyűgy határolja.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Mai területe (9,51 km²) 1949 után alakult ki, amikor határából 11 hektáros területet Gyűgyhöz csatoltak.

Szalatnya a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 463, 1921-ben 464, 1938-ban pedig 537, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A szlovákok aránya 1921-1930 között 6,1 %-ról 21,9 %-ra ugrott. Magyar többségét 1945 után is megőrizte (1961-ben 78,4 %). 1938-1991 között népessége 42,6 %-al csökkent, 1991-2011 között viszont már 14,6 %-os népességnövekedés figyelhető meg (308 főről 353-ra). Ebben a 20 éves időszakban a magyar nemzetiségűek aránya 75,7 %-ról 45 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 24 %-ról 52,7 %-ra nőtt, 2001-2011 között átfordult a nemzetiségi arány és a község szlovák többségűvé vált. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 33,3 %-a. A lakosság túlnyomó többsége (94,3 %) római katolikus vallású.

Okleveles említése 1245-ös, Zalatna alakban. 1285-ben Huntfi Demeter drégelyi várának tartozéka volt. Más oklevél szerint, ugyancsak a 13. század első végén, Bodor comes a sági konvent előtt Lüvő István nevű rokonára hagyja e birtokát, melyet IV. László királytól kapott. 1299-ben Zalathna alakban emlékezik meg róla egy oklevél. E helységtől vette nevét a Szalatnyai család. Így lett a Kacsics nembeli Szalatnyai család ősi birtoka, akik a 16. századig voltak birtokosok a településen. A Szalatnyai nevet először a Kacsics nembeli Lesták fia Miklós használja 1271-ben. A 16. századtól a csábrági váruradalom részeként a Koháry család birtoka. 1558-ban 8 ház állt a faluban. 1602-ben elpusztította a török. 1715-ben malma és 18 háza volt. 1720-ban 20 volt a jobbágytelkek száma. 1828-ban 59 házában 355 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. A szalatnyai gyógyvíz a 18. században tette országos hírűvé a községet, mely ekkor már több Magyarországról szóló leírásban is szerepel. Savanyúvizét, mely az emésztőrendszerre és a légutakra volt kedvező hatással a 19. század elején már Budapestre is szállították. 1830-ban például tizezer üveggel is palackoztak belőle. Fürdőjét 1804-ben birtokosa gróf Koháry Ferenc építtette, aki emeletes vendégfogadót, fürdőházat és más épületeket emeltetett, körülötte szép parkot alakított ki, ahol még egy táncterem is várta a vendégeket. A fürdőt a faluval diófasor kötötte öszze. A fürdőben élénk társadalmi élet folyt, ahol a magyar társadalmi élet több neves személyisége, mint például 1846-ban Petőfi Sándor és Jókai Mór is megfordult. Később a fürdő elveszítette korábbi jelentőségét és inkább helyi jelentőségűvé vált. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1944. december 23-án a németek 56 roma származású lakost gyilkoltak meg a községben. A magyar oktatás a 21. század elején megszűnt a községben, 2014-ben az ásványvízpalackozót is megszüntették.

A község elsősorban ásványvízforrásairól híres, a palackozóüzem mellett a közelmúltban napkollektoros erőmű létesült. Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma a 18. század elején barokk stílusban épült. Az 1820 körül épült Baross-kúria romos állapotban van.