Szalakusz

Ld. Menyhe

1960-ig önálló község, azóta Menyhe (Podhorany) településrésze és kataszteri területe. Területe 4,96 km², a községterület 28 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Nyitra megye, Nyitrai járás).

2011-ben 616 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 57,1 %-a. 1880-ban 409, 1910-ben 420, 1921-ben pedig 416, többségében szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1910-ben a lakosság 38,3 %-a, 1921-ben 13,7 %-a volt magyar nemzetiségű, 1930-ra pedig már csak 15 fő. 1921-ben csaknem a teljes népesség római katolikus vallású volt (97,1 %).

Szalakuszt Menyhével egy időben, 1113-ban „Solokus” néven említik először írásos források. Neve valószínűleg személynévi eredetű. 1275-től a nyitrai vár birtoka volt. 1635-től a Keresztúri, majd 1668-tól a Kohányi család volt a falu birtokosa. A 18. században posztógyártó, porcelánkészítő és serfőző manufaktúrák működtek itt. Régi temploma, mely a temetőben állt, 1736-ban még fennállt, de a 19. századra már romba dőlt. Az egykori Keresztury-várkastély még 1767-ben is létezett. 1828-ban 515 lakosa volt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Szalakusz korábban magyar kisnemesi falu volt, a 18. századtól cselédmunkákra betelepített szlovákok a 19. században már a lakosság többségét alkották. Új templomát 1853-1855 között Bartakovich Béla egri érsek emeltette. A 19. század második felében jelentős zsidó közösség (1880-ban 42 fő) is élt itt. 1920-ig Nyitra vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. márciusáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1948-ban hatósági úton, téves etimológiával a korábbi Salakúzy szlovák név helyett a Sokolníky hivatalos nevet állapították meg. 1960-ban Menyhével és Béddel egyesítették Podhorany (tkp. „hegy alján lakók”) néven (magyarul „Menyhebédszalakusz” formában is).

Szalakusz településrészen található az egyesített község (szlovák tannyelvű) alapiskolája és óvodája. Szent Mihálynak szentelt, 1758-ban késő barokk stílusban épült római katolikus templomát 1853-55 között klasszicista stílusban építették újjá. A faluban két, a 19. század elején épült klasszicista kúria is található.