Sárrét
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén fekszik, a Kis-Duna jobb partjának közelében, Dunaszerdahelytől 18 km-re északnyugatra. Mellékutak kötik össze Vittényen keresztül Léggel (8 km), valamint Felsőpatonnyal (8 km) és Patonyréttel (6 km). Területe 11,38 km², délkeletről Patonyrét és Lögérpatony, északkeletről Vízkelet (Sziget), északról Nagyfödémes és Jóka, északnyugatról Illésháza, délnyugatról pedig Vittény községekkel határos. Északi határát (mely egyben a Dunaszerdahelyi és a Galántai járás határa is) a Kis-Duna alkotja.
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1951-ben alakult, nagyrészt Lég (Nagylég) határából, kisebbrészt Tonkháza, Előpatony, Csécsénypatony és Benkepatony kataszteréből. Területének túlnyomó része 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákián belül 1960-ig a Somorjai, majd a Dunaszerdaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1976-1990 között a szomszédos Vittény (Bellova Ves) község is hozzá tartozott.
A település az 1920-as években szlovák kolóniaként jött létre, de hamarosan vegyes lakosságú lett, 1980-ban a lakosság háromnegyede már magyar nemzetiségű volt. 2001-2011 között a nemzetiségi arány átfordult, ma már a magyarok csak a lakosság egyharmadát teszik ki. Lakosságának 2/3-a római katolikus vallású. 1970-ben még 420 lakosa volt, azóta folyamatosan csökken a lakosság száma.
A Benyovszky Lajos, Pálffy János, Bacsák Pál és Prachar János lefoglalt birtokaiból kialakított kolónián 1925-ben telepedtek le a kolonisták, akik összesen 929,5 ha nagyságú területen gazdálkodhattak. A 69 családból 33 volt a szlovák, 25 pedig a morva, akik mellett 11 volt magyar alkalmazott is 3 ha alatti birtokhoz juthatott. A Nagylég, Elő-, Benke-, Csécsény-, Lőgérpatony és Tonkháza kataszteréből kihasított kolónián élénk tevékenységet fejtett ki a Szlovák Liga 1925-ben megalakult helyi szervezete, amelynek kezdeményezésére 1927-ben jubileumi iskola építését kezdték meg, amelyet 1930-ban adtak át. A telepen 1930-ban már 386 személy élt, köztük 186 magyar. 1951-ben a kolóniát Blahová néven önálló községgé nyilvánították.
Római katolikus (Szt. Cirill és Metód-) temploma 1934–36-ban épült. A Kis-Duna mentén fekvő Madarász nevű üdülőtelepe kedvelt kirándulóhely.