Rudnok

Rudnok a Kassai-hegységhez (Szomolnok-Kassai-hegycsoport) tartozó Kobylia hora déli lábánál, a Kassai-hegyalja dombvidékének nyugati részén, a Rudnoki-patak partján, 316 méteres (határa 277-882 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Jászótól 3 km-re nyugatra, Szepsitől 12 km-re északra, Kassától pedig 26 km-re nyugatra. A település egy széles észak-déli futású völgyi főutcából és a tőle északra futó kelet-nyugati mellékutcákból áll össze, előbbi tengelyében magasodik a római katolikus templom monumentális hatású épülete. Külterületi lakott helye nincs, a községközponttól 4,5 km-re északkeletre fekvő egykori Rudnoki fürdő épületei elpusztultak, helyét benőtte az erdő. 2010-ben területének 52,0 százalékát (1195 ha) erdő, 28,4 %-át (654 ha) szántó és 14,0 %-át (323 ha) rét és legelő foglalta el. Tölgy- és bükkerdők foglalják el a községhatár északi és keleti részét (Uradalmi-erdő, Jászóújfalui-erdő), valamint a legdélebbi határrészt (Pányi-erdő). Mezőgazdaságilag művelt földeket a Jászó felé eső (nyugati) határrészben (Zeme pod Kapličkou, Zeme nad Kapličkou) és Rudnok közvetlen keleti és déli szomszédságában (Vyšný chmelník, Široké zeme) találunk. A községközponttól délnyugatra, Jászó határán magasodik az Ábrahám-hegy (355 m), keletre pedig, a Stavenec-patak völgyén túl az erdőborította Pircek-domb (376 m). Az északi hegyvidék kimagasló pontjai a jászómindszenti határánál magasodó Kobylia hora (882 m) és a Žabie skaly (687 m). Ezen túl a Réka-patakig (Rieka), az Ida felső folyásáig terjed Rudnok határa. A községen keresztülhalad az 548-as út Jászót Kassával összekötő szakasza, a 3358-as út a Podkova-hágón (525 m) keresztül az Ida-völgyi Aranyidával (10 km) és Hilyóval (12 km) teremt összeköttetést. Rudnok nyugatról Jászó és Jászómindszent, délnyugatról Debrőd, délkeletről Pány, keletről Jászóújfalu, északkeletről pedig Hilyó és Aranyida községekkel határos. Északkeleti határát a Reka-patak, keleti határának nagy részét a Zlatin-patak (Zlatný potok) alkotja.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Szepsi járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Szepsi járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Szepsi járás). Területe (1910: 23,00 km², 1921-38: 22,80 km², 2011: 23,00 km²) ma is megegyezik az 1910-essel.

Rudnok a történelmi szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község, melynek lakossága már a 16. századi összeírások szerint többségében szlávokból állt. A 18. században érkező új betelepülők is zömében szlovákok voltak. 2011-ben 613 lakosának 94,1 %-a volt szlovák és 0,3 %-a (2 fő) magyar nemzetiségű. A 20. század elejére szlovák lakosságának nagy része már magyarnak vallotta magát: a magyar anyanyelvűek aránya 1880-ban 6,4 %, 1910-ben 62,6 % volt és a hatalomváltás ellenére a relatív többség (54,4 %) még az 1921-es csehszlovák népszámláláson is magyarnak vallotta magát. A 20. század közepétől a kettős identitás megszűnésével a község egynemzetiségűnek számít. A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 90,0 %, 2011-ben 88,3 %) római katolikus vallású. A 19. század első felében még 1000 főnél is népesebb község lakosságszáma 1869-1921 között folyamatosan csökkent, fél évszázad alatt népességének 37,4 százalékát elveszítette (1019 főről 564 főre esett vissza). A folyamat 1921 után megfordult, 1921-1970 között egyharmadával nőtt a lakosság száma, majd 1970-2011 között ismét folyamatos fogyás figyelhető meg (745 főről 613 főre). 2011-2017 között hét fővel, 620-ra emelkedett a község népessége. Népsűrűsége alacsony, a járási átlag mintegy egyharmada (2011-ben 26,7 fő/km²).

A községet a jászói premontrei apátság 1255-es oklevele említi először „Rodnuk” alakban. Neve szláv eredetű, az egykori bányászat emlékét őrző Rudnoki-patakról szállt át a településre (a szláv „rudník” szó jelentése vasércbányász). A patakot IV. Béla 1264-es oklevele említi a jászói apátság határleírásában. A település a 19. századig a jászói apátság birtoka volt. Később Rodnok (1345, 1406, 1427, 1510-1595), Ronok (1383), Rednek (1390), Radnok (1407, 1608), Radnuk (1612) és Rudnak (1696) névalakban említik az okiratok. A falutól délre feküdt az először szintén 1255-ben említett „Myhluk” település, mely azonban a 15. század második felére elnéptelenedett. Az 1427-es adóösszeírásban Rudnok 21 portával szerepelt. Az 1553-as összeírás 18 és fél portát említ Rudnokon, 1595-ben pedig 22 egész és 20 fél portát írtak itt össze. Az 1595-es összeírásban szerepelő nevek nagy része szláv. Rudnok a középkorban még bányászfalu volt, a vasércbányászatot az újkorban a mezőgazdaság és a fakitermelés váltotta fel. A Szent Anna-forrás szembajokat gyógyító hatása miatt már a középkorban zarándokhellyé vált, a 18. század elejéig egy fakápolna állt itt. 1711-ben a Szent Anna-kegyhely búcsúkiváltságokat nyert, 1751-ben pedig Szauberer András jászóvári prépost rokokó stílusú kegytemplomot is építtetett itt. A község népességének nagy része elpusztult az 1709-10-es pestisjárványban: míg 1696-ban 32, 1714-ben már csak 14 lakott háztartás volt a faluban. A határában található gyógyforrás már 1762-ben ismert volt. Rudnok 1775-ben vált önálló egyházközséggé, korábban Jászómindszent leányegyháza volt. A 18. században a község intenzív növekedésnek indult, a jászói prépostság nagyszámú (főként szepességi szlovák) lakosságot telepített Rudnokra, melynek 1780-ban már 976 lakosa volt. Az eredetileg egyetlen utcából (egymástól mintegy 50 méterre futó két házsorral) álló település ekkor kezdett észak felé terjeszkedni, a régi bányagödrök helyén új zsellérházak épültek. Az intenzív beépítést azt is elősegítette, hogy a lakosság nagy része nem folytatott önálló gazdálkodást: 1784-ben mintegy fele zsellér volt, akik az uradalmi erdőkben és az agyagkitermelésben, illetve mint szénégetők dolgoztak. Rudnok első pecsétje 1787-ből ismert. 1828-ban 155 háza és 1162 lakosa, 1850-ben 1146, 1869-ben pedig 1019 lakosa volt. A község határában a 19. század közepén kiépítették a gyógyfürdőt, mely a vármegyei arisztokrácia Anna-báljainak helyszíne volt a 20. század elejéig. A fürdőnek mintegy 20 állandó alkalmazottja volt, 1887-től erdészház, malom és kocsma is volt itt. 1883 után jelentőségét csökkentette a stószi gyógyfürdő konkurenciája. Szintén a 19. század volt a Szent Anna-forrásnál tartott búcsúk fénykora, a körmeneteket a jászómindszenti bányászok fúvózenekera kísérte. A rudnoki iskola új épülete 1842-ben épült. A község népessége a 19. század második felében rohamos csökkenésnek indult: 1880-ban 900, 1900-ban 780, 1910-ben 632, 1921-ben már csak 564 lakosa volt. A 20. század elején a községben népiskola működött, fehéragyagbányászatáról és tűzálló tégla gyártásáról volt ismert. Az első világháborúban 9 rudnoki vesztette életét. 1919. január 9-én került cseh megszállás alá. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Szepsi székhelyű Csereháti járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Mai hivatalos neve (Rudník) 1927-től használatos, korábbi szlovák neve Rudno volt. A községnek 1930-ban 599, 1941-ben pedig 632 lakosa volt. Az első bécsi döntés nemzetiségi alapon még Csehszlovákiának ítélte, de gyakorlati okokból ezt később módosították (északi irányban, Gölnicbánya felé semmilyen közvetlen közlekedési kapcsolat nem létezett és ma sem létezik) és a községet 1939. márciusától 1945. januárjáig visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben határában partizánharcok folytak, december 23-án felrobbantották a Rudnoki fürdő épületeiben létesített lőszerraktárat, elpusztítva az egész létesítményt. Mezőgazdasági szövetkezetét 1952-ben alapították. A második világháború utáni három évtizedben ismét nőtt a lakosság száma (1950-ben 629, 1961-ben 732, 1970-ben 745 fő), új utcákat nyitottak a falu északi részén és a község házállománya is megnőtt (1941-ben 131, 1990-ben 195, 2001-ben 183 ház). A régi zsellérházakat új építésű családi házak váltották fel. Az 1970-es évektől ismét a lakosság számának csökkenése figyelhető meg (1980-ban 707, 1991-ben 683, 2001-ben 623 lakos). A község címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el.

A községben négyosztályos szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda működik. Fő gazdasági ágazata az erdőgazdálkodás, fűrésztelepe is van. Határában agyagkitermelés folyik, illetve fotovoltaikus erőmű üzemel. Rudnok Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma 1841-ben, klasszicista stílusban épült. A község legrégebbi épülete az 1774-ben barokk stílusban épült plébánia. Fennmaradt az egykori urasági major 19. századi épülete is. A falutól 3 km-re északra, a Kobylia hora lábánál található a Szent Anna-forrás és kegyhely, ahol 1770-ben rokokó stílusú templomot építettek. A kegyhely a 18-19. században regionális jelentőségű zarándokhely volt. Itt található a Nepomuki Szent János-kápolna is.