Rozsnyórudna

A község a Rozsnyói-medence nyugati részén, a Rőcei-hegységhez tartozó Ivágyó (Turecká, 953 m) déli lábánál, a Rudnai- (Völgy-) patak mentén fekszik, Rozsnyótól 4 km-re nyugatra, Csetnektől 10 km-re keletre, a Rozsnyót Csetnekkel összekötő 526-os út mentén. Az út két részre osztja belterületét, a tőle délre fekvő Falura és az északra elterülő, újabb építésű Kolóniára, ez utóbbihoz csatlakozik a Rekenyefalu felé vezető út mellett kiépült Újsor (Oncsa). A szomszédos Rozsnyótól a Tetőcske-domb választja el. Határának mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Rekenyeújfalu, északnyugatról Sebespatak, északról Nagyveszverés és (rövid szakaszon) Betlér, keletről Rozsnyó (Rozsnyó és Sajóháza katasztere), délkeletről Berzéte, délnyugatról pedig Berzétekőrös községekkel határos. Délnyugati határa a Gencs-patak mentén húzódik.

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás), ebben az időszakban északnyugati és északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (7,49 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Rozsnyórudna a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Vasércbányászatának fejlődésével sokáig dinamikusan nőtt az 1860-ban még csak 216 lakosú falu népessége, 1880-1961 között népessége megháromszorozódott (323 főről 995-re nőtt). 1910-ben 503, 1921-ben 604, 1938-ban pedig 834, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1910-ben 20,7 %, 1921-ben 14,7 % volt. Népességének maximumát 1961-ben érte el (995 fő), az 1960-as évek stagnálása után az 1970-1991 közötti időszakban gyors népességcsökkenés figyelhető meg, ekkor a község népességének csaknem egynegyedét elveszítette (980 főről 755-re csökkent). Az 1991-2011 közötti időszakra a lakosságszám stagnálása jellemző, ugyanakkor felgyorsult az asszimiláció, a magyar nemzetiségűek aránya 51 %-ról 34,6 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 48,2 %-ról 57,6 %-ra nőtt, így a község 2001-re szlovák többségűvé vált. A 19. században még református többségű faluban 1921-ben már a lakosság relatív többsége (44,3 %) római katolikus vallású volt. 2011-ben a római katolikusok a lakosság 28,3 %-át, a felekezeten kívüliek 26,8 %-át, a reformátusok 17,9 %-át, az evangélikusok pedig 15 %-át (1921-ben még csaknem egyharmadát) alkották.

A falu 1243 után keletkezett a berzétei uradalom területén, a 13. században az Ákos nemzetség birtoka. 1291-ben "Rodna" alakban említik először. Régi bányásztelepülés, aranybányáit 1331-ben, ezüstbányáit pedig 1589-ben említik oklevelek. 1423-ban pelsőczi Nagy János királyi tárnokmesteré, 1427-től, a csetneki Bebek, majd 1430-tól a Perényi, 1489-től pedig a Máriássy család birtoka. 1427-ben 17 portát számláltak a faluban. A középkorban lakossága német bányászokból, rutén pásztorokból és földműves-pásztorkodó magyarokból állt. 1556 körül török támadás érte a falut és sok lakóját elhurcolták. A 16. század végén a falu a töröknek is fizetett adót, lakói közül sokan elhagyták házaikat. A 16. század végére lakossága kicserélődött, sok délről menekülő magyar telepedett le itt. A 17-18. században további szláv és magyar lakosság is letelepedett itt, de az elsődlegesen használt nyelv a magyar maradt. Az újkorban a nemesfémek bányászata háttérbe szorul, egyre jelentősebbé vált ugyanakkor a vasércbányászat. 1773-ban 28 gazdaház és 10 zsellérház állt itt. 1828-ban 61 házában 515-en laktak, többségben a közeli bányákban dolgoztak, valamint szénégetéssel, fuvarozással foglalkoztak, később a közeli Rozsnyó üzemeiben dolgoztak, emellett állattartással (juh- és szarvasmarhatartás) is foglalkoztak. Első iskoláját 1849-ben nyitották meg. 1699-ben épült első református temploma 1871-ben leégett. 1906-ban a Rozsnyórudna hivatalos nevet kapta. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A 20. század folyamán a vasércbányászathoz kötődően több szlovák nemzetiségű család érkezett a községbe (főként Aranyidáról és Besztercebányáról), a század elején a bányavállalat létesítette új településrészét, a Kolóniát. A korábban épített rész később a Vén Kolónia, az újabb pedig az Új Kolónia nevet kapta. 1945 után a falut elkerülte a lakosságcsere és a kitelepítés egyaránt. Magyar alapiskoláját 1973-ban, óvodáját pedig 1973-ban szüntették meg, az 1990-es években a szlovák alapiskola is megszűnt. Vasércbányáját 1983-ban zárták be.

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik, korábban nagy jelentőségű vasércbányászata a 20. század végére megszűnt. Református temploma 1913-ban, evangélikus temploma 1930-ban épült, fából készült római katolikus haranglábát a 18. században emelték. A határában található Majom-szikla 1989 óta természetvédelmi terület. 2009-ben 8 km-es tanösvényt alakítottak ki, mely az Ivágyóra vezet és a község bányászati hagyományaiba is betekintést nyújt.