Reste

A község a Kanyapta-medence nyugati részén, a Kanyapta-patak partján, a Keleti-Cserehát északi lábánál, Szepsitől 15 km-re délkeletre, Kassától 35 km-re délnyugatra fekszik. Reste zsákfalu, egyetlen, Buzitáról ide vezető 3 km-es mellékúton közelíthető meg. Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Jányok, északról Makranc és Csécs, keletről Buzita, délről pedig Kány és Büttös községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). 1910-21-hez képest 1938-ra területe 40 hektárral (3,1%-al) csökkent (12,90 km²-ről 12,50 km²-re).

1910-ben 441, 1921-ben 432, 1938-ban pedig 504, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének egyötödét elveszítette, majd 1991-2011 között további 15 %-al csökkent lakosságszáma (406 főről 345-re). Ebben a húszéves időszakban (különösen 2001 után) a korábban csaknem teljesen magyarlakta községben rohamosan csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (93,8 %-ról 72,5 %-ra), a szlovákoké ugyanakkor megnégyszereződött (6,2 %-ról 24,3 %-ra). A magyar anyanyelvűek aránya 83,2 %. A lakosság többsége (78,8 %) római katolikus vallású, a reformátusok 1921-ben még a lakosság csaknem egyharmadát alkották (29,6 %), arányuk 2011-re 12,2 %-ra csökkent.

Első írásos említése 1319-ből származik. A középkorban az Aba-család birtoka volt. 1590-ben felégették a törökök, 1620-ban lakatlan településként szerepel. 1715-ben 7 jobbágycsalád lakta. A 18. század végén a falu híres szülötte volt a híres betyár, Ónódi András („Angyal Bandi“). 1828-ban 83 háza és 550 lakosa volt. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd a trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. A 19. században vízimalom működött a faluban. 1920-ban a trianoni határ megvonásával határközséggé vált. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Magyar kisiskoláját 1994-ben, óvodáját a 2010-es években szüntették meg.

Református temploma a 19. században épült klasszicista stílusban. A Szentolvasó Királynőjének szentelt római katolikus templom 2006-2012-ben épült. A falu nevezetessége egy három-négy évszázados hatalmas hársfa.