Récse

Récse Pozsony központjától 9 km-re északra, Bazintól 13 km-re délnyugatra, a Pieskový-patak partján, a Kis-Kárpátok délkeleti lábánál, 163 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Pozsonyt Bazinnal összekötő 502-es út és a Pozsony-Nagyszombat vasútvonal mentén. Határának mintegy felét (annak északnyugati részét) a Kis-Kárpátok (Bazini-erdő) erdővel borított hegyvidéke foglalja el, itt találjuk legmagasabb pontját is, a 471 méter magas Erdődy-hegyet. Kiemelkednek még a Bukovec (471 m), a Nad Vydricou (466 m), a Piesky (447 m), a Nagy-Bánya (Veľká Baňa, 444 m) és a Suchá hora (413 m) hegyei. A délkeleti, a városrész területének mintegy egyharmadát elfoglaló határrész 132-140 méteres magasságban húzódó síkvidék egy 160 méteres homokdombbal (Kopec) a közepén, melyet délről a Pozsony-Érsekújvár vasút vonala (mely egyben a városrész déli határát is képezi), északnyugatról a Pozsony-Nagyszombat vasútvonal keretez, középen pedig Pozsony nagy területet elfoglaló rendező pályaudvara (Pozsony-Kelet) oszt ketté. Itt találjuk a városrész szántóföldjeinek egészét, a logisztikai központot, a miklósmajori (Žabí majer) hétvégi házas dűlőt, valamint a rendezőpályaudvar melletti lakótelepet. A középső övezetben találjuk a régi településmag (Órécse, Stará Rača), tőle északra már a kiterjedt szőlőhegy (145-260 méteres magasságban) húzódik. A bazini országút és vasút mentén, a régi községközponttól délkeletre a két világháború közötti időszakban alakult ki Újrécse (Nová Rača) családi házas településrésze. Órécse és Újrécse közé ékelődik az 1970-es és 1980-as években épült lakótelepek sora (Komisárky, Záhumenice, Barónka, Experimentálka), mely délnyugat felé a Krasňany és Meopta lakótelepekkel folytatódik, melyek már Pozsony-Újvárossal kötik össze a városrészt. 2010-ben határának 38,7 %-át (916 ha) foglalta el erdő, 18,1 %-a (428 ha) volt beépített terület, 11,2 %-a (266 ha) szőlő, 9,8 %-a (233 ha) szántó és 7,2 %-a (170 ha) kert. Récsén található Pozsony szőlőterületének több mint kétharmada. Északnyugatról Pozsonybeszterce, nyugatról és délről Pozsony-Újváros, keletről Pozsonyszőlős pozsonyi városrészekkel, északkeletről pedig Szentgyörgy várossal határos. Északnyugati határát a Vedrőc-patak (Vydrica) képezi.

1946-ig önálló község, azóta Pozsony egyik városrésze a Pozsony – III. járás (1972-1996 között a III. körzet /obvod/) részeként. 1920-ig nagyközségként (1871-ig mezővárosként) Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1946-ig a Pozsonyi járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Államhoz csatolták (Pozsony megye, Pozsonyi járás). Miután a fővároshoz csatolták, 1949-1954, valamint 1960-1972 között Pozsony X. kerületét alkotta, 1954-1960 között Újvárossal, Pozsonyszőlőssel és Trnávka együtt a IV. (Újvárosi) kerület része volt. 1950 után határát jelentős mértékben módosították; a pozsony-érsekújvári vasútvonaltól délre eső határrészeit Újvároshoz csatolták, ugyanakkor Krasňanyt és a szőlőhegyen található Horná Pekná cesta és Stredná Pekná cesta dűlőket az Újvárostól Récséhez csatolták át; összességében 7,3 %-kal nőtt a területe (az 1921-es 22,06 km²-ről 23,66 km²-re).

2011-ben Récsének 19 679 lakosa volt, itt élt a főváros népességének 4,8 %-a. Lakosságának 91,1 %-a volt szlovák és 2,0 %-a (314 fő) magyar nemzetiségű. A magyarok aránya sosem volt számottevő a településen, az 1910-es kiugró arány (14,2 %, 1921-ben már csak 2,6 %) a németek és szlovákok épp csak megkezdődött lassú asszimilációjával magyarázható. Az eredetileg német alapítású mezőváros lakosságának többségét a 19. századra már a szlovákok alkották, de az 1945 utáni kitelepítésükig, bár folyamatosan csökkenő arányban, de továbbra is éltek itt németek (1880-ban 25,3 %, 1910-ben 19,0 %, 1930-ban 13,7 % volt az arányuk). 1880-1940 között népessége több mint a duplájára nőtt (2558 főről 6967-re), a leggyorsabb növekedés 1921-1930 között figyelhető meg (4733 főről 6164-re), míg 1940-1950 között stagnált a lakosságszám (1950-ben 6987 fő). A lakótelepépítéssel és a tömeges betelepüléssel 1980-ig népessége megháromszorozódott, majd 2011-ig mérsékelt ütemű, de folyamatos fogyás (10,2 %-os csökkenés, 21 913 főről 19 679 főre) volt a jellemző. Ez a folyamat a 2011-2017 közötti időszakban megfordult és gyors (12,2 %) növekedés váltotta fel (22 088 főre). 1921-ben a lakosság négyötöde római katolikus és egyhatoda evangélikus vallású volt, ekkor kisebb izraelita vallású közösség (54 fő, 1,1 %) is élt itt. 2011-re a római katolikusok aránya 53,7 %-ra, az evangélikusoké 5,1 %-ra csökkent; a lakosság 28,4 %-a felekezeten kívülinek vallotta magát. A városrész lakosságának csaknem fele (9540 fő) Újrécsén és a hozzá kapcsolódó 4 lakótelepen (Komisárky, Záhumenice, Barónka, Experimentálka) élt, a régi községközpontban (Stará Rača, Kopanice) alig 12,8 %-a (2517 fő), a Krasňany és Meopta-lakótelepeken 23,1 %-a (4551 fő), a rendezőpályaudvar melletti lakótelepen (Dopravná ulica, Horné Šajby) pedig 13,5 %-a (2652 fő). Népsűrűsége (832 fő/km²) a fővárosi átlag háromnegyede.

Első írásos említése 1245-ből származik, ekkor „Reche” néven egy királyi adománylevélben szerepelt. Lakói évszázadokon át a tatárjárás után betelepített németek voltak, akik a középkortól főként szőlőműveléssel foglalkoztak, már III. András felmentést adott számukra az adózás alól. 1376-ban a község királynéi birtok volt. Szent Fülöpnek és Szent Jakabnak szentelt plébániatemploma 1390-ben már létezett. Német nevét (Rechendorf) 1414-től említik írásos források. A 16. században a török elől menekülő horvátok is letelepedtek a községben, akik később beleolvadtak a szlovák lakosságba. Német lakossága 1550 körül evangélikus hitre tért. Első pecsétjét 1603-ból ismerjük. Lakói 1616-ban fellázadtak a Keglevich család uralma ellen. Templomát 1629-ben szerezték vissza a katolikusok. Récse 1647-től mezővárosi jogokat nyert. A 17. században a Tewrewk, Kolonich és az Erdődy családoknak, a máriavölgyi pálosoknak és a nagyszombati jezsuitáknak volt itt birtokuk, később (egészen a 19. századig) a Pálffy-család lett a legnagyobb birtokosa. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kuruc felkelők 7000 akó bort koboztak el Récsén, a labancok viszont tönkretették a szőlőket. 1720-ban 276 háztartása és mintegy 1200 lakosa volt, ekkoriban körülbelül 130 hektáron műveltek szőlőt. Anyakönyveit 1721-től vezették. 1767-től a récsei bor népszerűségét növelte, hogy az itt termett kékfrankost a bécsi udvar számára is szállították. Miután Mária Teréziát kigyógyította betegségéből, hálából a császárnő elengedte a récseieknek a bor után járó tizedet és nemesi rangra emelte a plébánost. Fejlődését elősegítette a Pozsonyt Nagyszombattal összekötő lóvasút (1840), majd tíz évvel később a Pozsony-Pest vasútvonal megnyitása. 1848/49-ben a szlovák felkelők egyik központja volt a mezőváros, melyet Štúr, Hurban és Hodža is meglátogatta. 1851-ben Fényes Elek szőlőművelése mellett gyümölcstermesztését is kiemelte. 1866-ban kisebb ütközet színhelye volt a porosz és osztrák csapatok között. 1869-ben 2408 lakosa volt, akik közül 600-an voltak szőlőgazdák. 1871-től a mezővárosi cím megszüntetésével nagyközséggé alakult. A 19. század végén a filoxérajárvány következményeként a szőlőterület 300 hektárról 250-re csökkent. 1889 után kiépült Pozsony nagy rendezőpályaudvara a község határában. 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a korábbi Pokol csárda környékén, a bazini országút mentén új, családi házas településrész (Újrécse) alakult ki. 1935-36-ban, az új községháza építésekor rombolták le egyik jelentős műemlékét, a 15. századi Erdődy-kápolnát. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 1179 háza és 6967 lakosa volt. 1943-ban építették fel a német kultúrházat. Ebben az időszakban alakult ki a rendezőpályaudvar (melyet többször bombázott a szövetséges légierő) környékén az első település („Rendez”, ma Horné Šajby), ahol elsősorban a magyar fennhatóság alá került területekről érkező menekültek telepdetek le. A község 1945. április 3-án szabadult fel. 1946. április 1-jén Pozsonyhoz csatolták. 1945 után német lakosságát kitelepítették. Hivatalos szlovák nevét a korábban használt német eredetű Račišdorf helyett 1948-ban állapították meg. Az 1950-es években épült (később Récséhez csatolt) Krasňany-lakótelepet az 1960-70-es években kiterjedt panelházas lakótelepépítés követte, megháromszorozva a városrész népességét és egybeépítve Órécsét és Újrécsét. 1958-ban a Meopta optika-mechanikai állami vállalat új telephelyét is Krasňanyban építették fel, ezt követte a pozsonyi nyomda (ma Slovenská Grafia) új üzemének létrehozása 1971-ben. Az 1980-as években új panelházas lakótelepet (Východné) létesítettek a rendezőpályaudvarnál (mely 1951-től a Keleti pályaudvar, majd 1961-től a Pozsony–Kelet nevet viselte). A korábban szövetkezeti kézben lévő borászatát 2004-ben privatizálták, jelenleg a Vila Vino Rača Rt. Az 1753-ban épült barokk stílusú Pálffy-kúriát 2010-ben lebontották, csak a homlokzat egy része maradt meg.

Récse országos jelentőségű szőlőtermesztési és borászati központ. Iparából az optikai-mechanikai ipar (Meopta), a bútorgyártás (Drevona) és a nyomdaipar (Slovenská Grafia) a leginkább számottevő. Itt található (Krasňanyban) a pozsonyi helyi közlekedési vállalat egyik villamoshangárja. Számos oktatási intézménye közül (3 alapiskola, 6 szaktanintézet, 2 gimnázium) kiemelhető az 1992-ben alapított rendőrakadémia, a média- és információtudományi, valamint a nyomdaipari és a vendéglátóipari szakközépiskolák. Szent Fülöpnek és Jakabnak szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült a 14. században, 1629-ben reneszánsz, majd 1732-ben barokk stílusban átalakították. Evangélikus templomát a pozsonyi B. Pandl építész építette 1834-35-ben, tornyát 1905-ben emelték hozzá. A modern stílusú Segítő Szűz Mária-templom (Újrécsén) 1937-ben, a Szent Sebestyén-templom (Krásňanyban) az ezredforduló után épült. Szakrális kisemlékei közül Nepomuki Szent János 18. századi barokk szobra a legrégebbi. Az Alster utcában több régi nemesi kúria és a népi építészet emlékei (jellegzetes szőlőgazdaházak) láthatóak. A rendezőpályaudvaron 2008-tól látogatható a vasúttörténeti kiállítás, a volt községháza épületében pedig néprajzi kiállítást rendeztek be. Történelmi főterét a szlovák klerikális-nacionalista vezetőről, Andrej Hlinkáról nevezték el és 2008-ban mellszobrát is felállították itt. Erdei a Kis-Kárpátok Tájvédelmi Körzet és a pozsonyi erdőpark részét képezik.