Otrokócs
A község a Gömöri-medence keleti részén, az alsó Turóc-völgyben, a Turóc-patak bal partján, a Rás-patak torkolatánál fekszik, az 532-es (Beje-Nagyrőce) országút mentén, Tornaljától 5 km-re északnyugatra. Keletről a Licei-dombság, nyugatról a Vályi-dombság övezi, határának mintegy egyötödét erdő borítja. Délnyugatról Kálosa, délről Zsór és Tornalja (Beje katasztere), keletről Sajógömör, északról Lőkös, északnyugatról pedig Felsőrás községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (5,38 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
1910-ben 210, 1921-ben 230, 1938-ban pedig 217, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették Magyarországra és magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. Magyar többségét (2011-ben 68,5 %) napjainkig megőrizte, a lakosság kevesebb mint egyharmada (29,9 %) szlovák nemzetiségű. Lakosságának több mint egyharmada (34,5 %) a roma etnikumhoz tartozik. 1991-2011 között több mint egynegyedével nőtt népessége (244 főről 311-re). Az eredetileg református többségű (1921-ben 58,3 %) községben 2011-ben a lakosság 45 %-a volt római katolikus és 24,8 %-a református vallású.
A 12. század közepén jött létre itt település, a gömöri várispánsághoz tartozó területen. Névadójának és az itt elsőként letelepült, valószínűleg szláv származású Atracsikot tartják, akinek fiait 1274-ben a várjobbágyságból a királyi szerviensek közé emelték. 1274-ben IV. László oklevelében Atrachyk néven említik először. 1277-ben Otrochyk fia Buhta és testvérei szerepelnek a Egri káptalan előtt tett nyugtában. 1291-ben Otrochok néven szerepel az írott forrásokban. 1391-ben, 1406-ban és 1409-ben Otrochok-i, 1410-ben Otrochek-i, 1449-ben pedig Otrochwk családbeliek szerepelnek. Hely- és családnevei a 15. századra már csaknem mind magyarok. A középkorban és a korai újkorban tisztán nemesi község volt. Lakossága a 16. században református hitre tért. 1675-ben lelkészét, Otrokocsi Fóris Ferencet gályarabságra ítélték. 1828-ban 77 házában 583 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szőlő és dohánytermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették Magyarországra.
A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található, határában napkollektoros erőmű működik. Református temploma 1815-1827 között épült klasszicista stílusban.