Németszőgyén

A Garammenti-hátság 250 méter körüli magasságú erdős dombsorának keleti lábánál fekszik, Párkánytól 25 km-re északnyugatra, Nagysallótól 23 km-re délre, a Szőgyéni-patak mentén. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő fekvő Magyarszőgyénnel.

1944. január 1.-ig önálló kisközség, azóta Szőgyén két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után a Párkányi járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Kataszteri területe 20,88 km², a község területének 39 %-át alkotja, az elmúlt száz évben nem változott.

A középkorban, majd a 18. század elején betelepített német lakossága a 19. századra magyarrá vált. 1910-ben 1576, 1939-ben pedig 1779, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 1268-an éltek itt, a község összlakosságának 49,3 %-a.

A település a tatárjárás után keletkezett, amikor IV. Béla király az elpusztult lakosság pótlására németeket telepített ide. Az újannan érkezett mintegy 50 család adómentességet és egyéb kiváltságokat kapott. A németeknek a község északi részén jelöltek ki lakhelyet, ettől kezdve ez a falurész külön községet alkotott. A korabeli forrásokban Theutonica villa Sceudin néven említik. A települést 1549-ben foglalta el a török, ekkor 30 házat számláltak a faluban. 1711-ben újratelepítették Rajna-vidéki németekkel, akik a 19. századra elmagyarosodtak. 1944-ben Magyarszőgyénnel egyesítették Szőgyén néven.

1799-ben klasszicista stílusban épült, Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus temploma épp a két Szőgyén határvonalán áll.