Nemespann

Nemespann a Zsitvamenti-hátság (Zoboralja) déli részén, a Panni-patak (Paniansky potok) mentén fekszik, 175 méteres tengerszint feletti magasságban, Verebélytől 8 km-re nyugatra, Nyitrától 18 km-re délkeletre. Határa enyhén hullámos dombvidék, keleten a Sósvölgy (a Szárszó patak völgye) 160-180 méteres magasságban húzódik, legalacsonyabb pontja Nagycétény, Nyitaszőlős és Nemespann hármashatáránál (150 m), legmagasabb pontja a községhatár legészakabbi részén, Lapásgyarmat és Kalász határánál található (230 m). A Szárszó és a Panni-patak közti dombhát mintegy 210 méteres magasságban húzódik. A község határát csaknem teljes egészében szántóföldek foglalják el, erdeje és külterületi lakott helye nincs (korábbi pusztái – Galibamajor, Zsigárdmajor és Sósvölgymajor /utóbbi kettő még 1950-ben is létezett/ – mára eltűntek). Nyugatról Nagycétény, délnyugatról Nyitraszőlős, délről Szentmihályúr, keletről Vajkmártonfalva és Verebély (Nemesdicske katasztere), északkeletről Kalász, északról pedig Lapásgyarmat községekkel határos. A község a Nagycétényt (3 km) Nemesdicskével (5 km) összekötő 1645-ös úton közelíthető meg, aszfaltozott mezőgazdasági út köti össze Lapásgyarmattal (7 km), valamint Nyitraszőlőssel (6 km).

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1938-ig a Nyitrai járáshoz tartozott. 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, kezdetben Nyitra és Pozsony egyesített vármegye Érsekújvári járásához tartozott, majd 1940. május 15-én Bars és Hont vármegye Verebélyi járásához csatolták át. 1945-ben újra Csehszlovákiához került; 1949-1960 között a Verebélyi járáshoz tartozott, majd a járás megszüntetése után a Nyitrai járáshoz csatolták. Területe (11,26 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Nemespann a Nyitra-vidéki magyar nyelvszigethez tartozó, a 20. század első felében még magyar többségű, mára túlnyomórészt szlovákok lakta (2011-ben 88,8 %) község. A 18. században részben szlovákokkal újranépesített település magyar lakossága a 20. század második felében nagyrészt asszimilálódott, 1991-ben a lakosság 14,3 %-a, 2011-ben már csak 6,6 %-a vallotta magát magyarnak. 1880-ban a lakosság 70,7 %-a volt magyar, 24,7 %-a szlovák nemzetiségű, ezután minden népszámlálásnál csökkent a magyarok aránya (1910-ben 67,4 %, 1921-ben 63,3 %, 1930-ban 42,2 %, 1970 -ben 18,5 %) és nőtt a szlovákoké. Az egyetlen kivétel az 1941-es magyar népszámlálás volt, amikor újra a lakosság négyötöde magyarnak vallotta magát. A község 1921-ben volt a legnépesebb, ekkor 791 lakosa volt. 1970-2001 között népességének több mint felét elveszítette (669 főről 295-re esett vissza), ez a folyamat 2001-2011 között megfordult, ebben az időszakban újra 17,6 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg. A túlnyomó többség (2011-ben 83,6 %, 1921-ben még 95,6 %) római katolikus vallású.

Első írásos említése 1239-ből származik, ekkor IV. Béla adománylevelében „Poonh” alakban említik, mint királyi halászok, hálókészítők és madarászok falvát. A mai Zsigárd határrészben fekvő, később elpusztult Asgar (1232-ben Ysgar) falut már 1156-ban említik írásos források, 1285-ben pedig a (később pusztává vált) Zsigárdot is „Zygeere” néven. 1530-ban, 1545-ben, 1554-ben és 1599-ben egyaránt sokat szenvedett a török hadjáratok során. 1570-ben egyaránt adózott a töröknek és az esztergomi érsekségnek, ekkor 5 háza és 28 fejadófizetője volt. A török uralom egészen 1684-ig tartott, 1664-ben 39 házában 46 család élt, ekkor említik elsőként szőlőművelését. A felszabadulás után a verebélyi és szentgyörgyi szék alá tartozó kuriális falu volt, 1711-ben 20 predialista család lakta. A 18. században részben szlovákkal telepítették újjá. A 18. századból ismert legrégebbi pecsétje. 1828-ban 122 háza és 854 lakosa volt. A 19. század közepén kisebb zsidó közösség is élt itt (1851-ben 54 fő), ekkoriban izraelita temető is volt itt. 1863-ban szentelték fel a zsigárdi szőlőhegyen a Szent Orbán kápolnát, melyet a 20. század második felében a szőlőhegy felszámolásakor lebontottak. 1865-ben épült fel a római katolikus iskola épülete. 1873-ban kapta a hivatalos Nemespann nevet (korábban Pann). 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1922-ben a falu egy része leégett. Az 1920-as években számos földművessztrájk folyt a faluban. 1938. novemberétől 1945. márciusáig ismét magyar fennhatóság alá került. Ekkor határközséggé vált, Lapásgyarmattal közös határa egyben államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. A második világháború frontjain 22 nemespanni vesztette életét. 1950-ben alakult meg az Egységes Földműves Szövetkezet (1975-től az Alsó-Nyitra EFSz része lett). Az négyosztályos alapiskolát 1982-ben szüntették meg a faluban, de (az 1951-ben újraindított) magyar nyelvű oktatás már 1961-ben megszűnt. Az 1970-80-as években rohamosan csökkent a lakosságszám, ekkoriban építkezési tilalom is sújtotta a falut. 1950 után határában nagy táblákat alakítottak ki, a korábbi majorok helyét és a szőlőhegyek nagy részét is beszántották.

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1722-ben épült barokk stílusban.