Nemeskajal
A község a Kisalföldön, a Mátyusföld keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, a Vág jobb partjának közelében, Galántától 5,5 km-re keletre, Vágsellyétől 7,5 km-re északnyugatra, a Dernye-patak mentén. A 75-ös országos főút Galánta és Vágsellye közti szakasza, valamint az erről az útról a falutól keletre leágazó, Szered felé vezető mellékút halad keresztül a községen, mellékút köti össze a szomszédos (1,5 km) Tósnyárasddal is. Határának egy részét 1985 óta a Vágkirályfai-víztároló vize borítja. Nyugatról Galánta, délről Tósnyárasd, délkeletről Vágkirályfa, keletről Sopornya, északról pedig Vága községekkel határos.
A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Területe 1910/1939-hez képest (13,09 km²) 73 hektárral (5,6 %) növekedett, amikor a Vágkirályfai-víztározó kialakításakor kiigazították Sopornyával közös határvonalát.
1910-ben 1457, 1939-ben 1606, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az elkövetkező fél évszázadban csökkent a lakosságszám, 1991-re 1306 főre. Az ezután következő két évtizedre kismértékű népességnövekedés (14,8 %) jellemző. Az 1945 utáni kitelepítés és lakosságcsere során kerültek nagyobb tömegben szlovák nemzetiségűek a községbe, arányuk 1991-2011 között 19,1 %-ról 33,1 %-ra nőtt, de a lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű. A községben roma közösség (6,4 %) is él. A lakosság többsége (71,1 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 1921 óta 13,8 %-ról 6,1 %-ra csökkent.
A település első írásos nyoma az Árpád-kor végéről származik. Középkori történetéről szinte semmit nem tudunk, IV. Béla óta nemesi község volt, Harcosgyepi-dűlőjében határőrfalu lehetett. Ugyancsak az Árpád-kor végén említik a szomszédságában a mára elpusztult Kishegy falut. A 17. században a Kajali, egy évszázaddal később a Kamocsay és a Soós családok neve tűnik fel birtokosként. A 18. század elején messzeföldön híres juhtenyésztése volt, iskoláját 1790-ben említik először. 1813-ban elpusztította az árvíz, majd a század során még többször komoly károkat okozott, akárcsak a tűzvészek. Nemeskajalhoz tartozik Óny, amelyet már korábban említenek faluként, ám a középkor végén pusztává zsugorodott. Ezt megelőzően az esztergomi érseké, illetve az Orros családé volt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Nemeskajalt, ezután rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. 1938. november 2-án a bécsi döntés révén visszakerült Magyarországhoz, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A trianoni békediktátumig színmagyar település volt. 1947-ben a magyarok jelentős részét kitelepítették Magyarországra, a helyükre pedig szlovákokat hoztak. Mára kevesebb, mint a község kétharmada magyar. A római katolikusoké a legnagyobb felekezet, a korábban jelentős számú evangélikusok mára kevesen vannak.
A községben magyar alapiskola, óvoda és könyvtár működik. Római katolikus (Rózsafüzér Királynője-) temploma a 16. században épült reneszánsz stílusban, mai alakját a 19. század végén nyerte el, evangélikus temploma 1898-ban épült neogótikus stílusban.
