Nagykereskény

A község az Ipolymenti-hátság nyugati részén, a Szikince-patak völgyében fekszik, 165 méteres tengerszint feletti magasságban, Lévától 10 km-re keletre, Báttól 13 km-re délnyugatra, a Koldus-hegy nyugati, a Szilaska és a Kojta-hegy déli lábánál. A mára egybeépült két falu; a Szikince jobb partján fekvő Kiskereskény és a bal parti Nagykereskény alkotja a község központját, A Kiskereskényhez tartozó külterületi lakott hely, Nyúlvölgy a központtól 4 km-re északnyugatra, az 51-es (Lévát Selmecbányával összekötő) főút mellett található. 17,03 km² kiterjedésű határa 160-280 méteres magasságban húzódó dombvidék, melynek kétharmada (2010-ben 1138 hektár) szántóföld, 14,9 %-a (254 ha) erdő, 2,9 %-a (49 ha) gyümölcsös és szőlő. Legmagasabb pontja Borfő határánál található. Horhi és Kereskény között a Szikince-patak mély szurdokvölgyet vájt ki (Horhi-völgy), mely 1976 óta természetvédelmi terület. Délről a Lévához csatolt Csánk, Hontkiskér és Hontvarsány, nyugatról Léva, északnyugatról Berekalja, északról Garamújfalu, északkeletről Horhi, keletről Borfő kataszterével határos. Nyugati, északnyugati és északi határa 1920-ig Hont és Bars vármegyék határát alkotta. Nyugati és déli határa 1939-45 között államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Déli határát az 564-es (Lévát Deménddel összekötő) út vonala alkotja. A községet az 1590-es út köti össze Hontvarsánnyal (2 km) és észak felé az 51-es főúttal.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Nagykereskény és Kiskereskény egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Hont vármegye Báti járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után végig a (változó területű) Lévai járáshoz tartoztak. 1939-45 között mindkét községet a Szlovák Államhoz (Garammenti megye, Újbányai járás) csatolták. Ma Kereskény két kataszteri területét alkotják, területük (Nagykereskény – 10,06 km², Kiskereskény – 6,96 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Kereskény a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 2011-ben 780 lakosa volt, melyet csaknem kizárólag (96,2 %) szlovák nemzetiségűek alkottak, a magyarok aránya 1,3 % (10 fő) volt. A lakosság 47,9 %-a (374 fő) élt Nagykereskény, 52,1 %-a (406 fő) Kiskereskény településrészen, a Kiskereskényhez tartozó Nyúlvölgyön pedig a lakosság 14,2 %-a (108 fő). A 19. században és a 20. század elején elődközségei vegyes lakosságú falvak voltak; 1921-ben Nagykereskényen még a népesség 22,6 %-a, Kiskereskényen pedig 30,6 %-a volt magyar nemzetiségű. Trianon után a kettős identitás gyors megszűnésével csaknem teljes asszimiláció ment végbe; 1930-ban Nagykereskényen már csak a népesség 2,8 %-a (15 fő), Kiskereskényen pedig 7,6 %-a (18 fő) vallotta magát magyarnak. 1940-hez képest 2011-re Nagykereskény népessége több mint egyharmadával csökkent (585 főről 374-re), Kiskereskényé viszont másfélszeresére nőtt (257 főről 406-ra). Összlakosságukat tekintve viszont a 20. század második felében viszonylagos stabilitás jellemző (1940-ben 842 fő, 1991-ben 824 fő). Az 1990-es években 6,9 %-kal csökkent a község népessége, 2001-2011 között viszont csekély gyarapodás figyelhető meg (767 főről 780-ra), 2011-2016 között pedig újra kismértékű fogyás (759 főre). 2011-ben a népesség 74,4 %-a volt római katolikus és 3,8 %-a evangélikus vallású. 1921-ben Kiskereskényen még a lakosság egynegyede evangélikus vallású volt.

Kereskényt elsőként az 1135. évi bozóki oklevélben említik, ekkor László király Lampert comesnek adományozta „Cryscan” települést, aki aztán később Borival együtt a bozóki egyháznak adta tovább. 1280-ban két Kereskény nevű birtokot (Utraque Keresken) említenek az írásos források. Neve valószínűleg személynévi eredetű. Nagykereskény első írásos említése 1351-ből származik, ekkor „Nogkereskyn” alakban szerepelt, majd 1461-ben „Nagkeresken”, 1493-ban pedig „Kerskan” formában említik az okiratok. A 15. században Léva várának tartozéka volt. A 18. században a Kereskényi és Majláth, később a Pogány és Erdődy családok voltak fő birtokosai. A 17. században a Simonyi család kastélyt építtetett a községben. 1719-ben 9, 1720-ben pedig 6 adózó portája volt, a 18. század során szlovákokkal telepítették újjá. Templomát Mailáth Ferenc építtette a 18. század végén, különálló plébániává 1809-ben alakult. Mailáth István nevéhez fűződik Jakubimajor létrehozása a 18. század végén (nevét a 14. században itt élt Zarándok Jakabról kapta). A falu iskolája 1800-tól ismert. 1828-ban 59 háza és 357 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1829-ben a kolerajárványban 33-an vesztették életüket. A 19. század végén (1883-tól) mészégető is működött itt. 1920-ig Hont vármegye Báti járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban 6 garamszentkereszti család telepedett le Jakubimajoron. 1934-ban agrársztrájk színhelye volt. 1939. márciusától 1945-ig a fasiszta szlovák bábállam határközsége volt, a szomszédos Hontvarsány és Léva már Magyarországhoz tartozott. 1947-ben vezették be az áramot a faluba. Az 1950-es években Szuchahora és Szászpelsőc községekből (Orem Lázból) érkeztek családok a faluba. 1960-ban egyesítették Kiskereskénnyel Kereskény (Krškany) néven. Kiskereskényt 1329-ben „Kyuskereskyn”, 1358-ban „Keresken”, 1461-ben pedig „Kys Keresken” néven említik. A 15. században a szomszédos Nagykereskénnyel együtt Léva várának birtoka volt. 1715-ben a faluban 2 kúriát és 7 háztartást írtak össze. A 18. században az Agárdy, a 19. században a Zmeskall és Majláth családok voltak fő birtokosai. 1828-ban 35 háza és 217 lakosa volt, lakói főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1890 környékén Mailáth Imre vízimalmot építtetett a Szikincén (Pálov mlyn). 1920-ig Hont vármegye Báti járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. A csehszlovák földbirtokreform során több család telepedett le Nyúlvölgynél, ahol korábban egy vendégfogadó állt. 1939. márciusától 1945-ig a fasiszta szlovák bábállam határközsége volt, a szomszédos Léva már Magyarországhoz tartozott. Kastélyát 1953-ban szociális otthonná alakították. 1960-ban egyesítették Nagykereskénnyel Kereskény (Krškany) néven. A Kis- és Nagykereskény között új házsorok épültek ténylegesen egybeépítve a két falut. Az új községháza épülete is a két falu között, a Szikince partján épült fel. A 20. század második felében elsősorban Kiskereskényen és a hozzá tartozó Nyúlvölgyön épültek új házak, így ma Kiskereskény népesebb Nagykereskénynél (1940-ben utóbbi népessége több mint duplája volt előbbinek). A község 1961-ben volt a legnépesebb (1041 fő).

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Kiskereskény határában egy multinacionális cég (Enpay) villamosgépipari (transzformátor-alkatrészek gyártása) termelést folytató telephelye található. Nagykereskény Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1777-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Kiskereskény kastélyát a 19. század elején klasszicista stílusban építették, ma szociális otthonként működik. Nagykereskény 17. századi eredetű kúriája ma az óvodának ad otthont. A községben a népi építészet számos emléke fennmaradt.