Nagybári

A Zempléni-szigethegység (Zempléni-rögök) vulkanikus eredetű hegyvidékének nyugati lábánál fekszik, a Ronyva-völgy keleti peremén, a 283 m magas Pilis-hegy keleti lábánál. A Borsi-Céke országútról Kisbárinál elágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Területének nagy részét szőlők foglalják el. Nyugatról Újhely, délnyugatról és délről Borsi, keletről Kisbári, északkeletről Csarnahó, északról pedig Kistoronya katasztere határolja.

1960-ig önálló község, azóta Bári két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz, majd 1949-1960 között a Királyhelmeci járáshoz tartozott. 1960-ban Kisbárival egyesítették Bári néven. Területe 2,85 km², a község területének 45,6 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 387, 1921-ben 384, 1938-ban pedig 422, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 5,2 % volt. 1921-ben lakosságának 85,2 %-a volt református, 9,4 %-a római katolikus és 2,9 %-a izraelita vallású. 2011-ben 217 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 67,4 %-a.

Nagybárit 1416-ban "Nagbary" alakban említik először. Kisbári határában keletkezett nem sokkal előbb a német jog alapján. A Lónyai és más nemesi családok birtoka volt. 1557-ben 3 és fél portával adózott. Lakói a 17. században református hitre tértek. 1663-ban pestisjárvány pusztított itt. 1715-ben 11 elhagyott és 12 lakott háztartása volt. 1787-ben 41 házában 221 lakos élt. 1828-ban 37 háza volt 281 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1960-ban Kisbárival egyesítették Bári (Bara) néven.

Bári központi településrésze, itt található a községi hivatal és az óvoda is. Református temploma 1799-1801 között épült klasszicista stílusban.