Mezőtelkes

Mezőtelkes Rimaszombat központjától 6,5 km-re délnyugatra fekszik, az Osgyáni-dombság keleti részén. Zsákfalu, közúton csak a Rimaszombat-Guszona útról Dúsánál (2 km) elágazó mellékúton közelíthető meg. Határa dombos, mintegy felerészben erdővel borított terület, Mezőtelkes falut minden oldalról erdők veszik körül. Nyugatról Guszona, délről Durendapuszta (Feketepatak), Várgede és Kisgömöri, keletről Dúsa, északról pedig Rimatamásfalva katasztere határolja.

1975-ig önálló község, azóta Rimaszombat városrésze és 7 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi (korábban Rimaszécsi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, ezután pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-1938-hoz képest (8,98 km²) 1950 után 20,7 %-al gyarapodott (10,84 km²-re, mely Rimaszombat területének 14 %-át alkotja), amikor a korábban Guszonához tartozó Rakópusztát Mezőtelkes kataszteréhez csatolták.

1910-ben 298, 1921-ben 288, 1938-ban pedig 267, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát kitelepítették Magyarországra és magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe, ezzel Mezőtelkes vegyes lakosságú településsé vált. 1970-ben 240 lakosának 52,1 %-a volt szlovák, 47,1 %-a pedig magyar nemzetiségű. 2011-ben 161 állandó lakosa volt, itt élt Rimaszombat lakosságának 0,7 %-a. 1921-ben lakosságának 72,9 %-a volt református, 26,0 %-a pedig római katolikus vallású.

1802-ig Kishont megye legdélebbi községe volt. A 12. században a későbbi Kishontot Rima megye néven a kalocsai érsek nyerte adományként. A település egyike volt a vári függésben élő emberek által alapított, személyekről elnevezett falvaknak, valószínűleg a 12. században jött létre. Magyar alapítású és népességű falu volt. Ajnácskő várának tartozékaként a 16. században a Lórántfyak birtokába került. A 16. században lakosai református hitre tértek. A 17. században népessége 2-3 családra csökkent, 1683-ban az átvonuló zsoldosok felégették. A 18. század elejére lakossága elszegényedett, jobbágysága lassan kicserélődött. 1906-ig Majom néven szerepelt, ekkor a belügyminiszter nevét Mezőtelkesre változtatta. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát kitelepítették. 1975-ben a községet Rimaszombathoz csatolták. A második vh. után magyar lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

Református temploma barokk-klasszicista stílusban épült a 19. század első felében.