Méhi
A község a Gömöri-medence délkeleti részén, a Sajó völgyében, a Sajó jobb partján, a Gömöri-teraszok kistájon fekszik, Tornaljától 5 km-re délre, Sajószentkirálytól 8 km-re északra. Területén áthalad a 67-es országos főút (Tornalja-Bánréve szakasz) és a Rozsnyó-Bánréve vasútvonal (megállóhely). 1-1 km-es mellékútak kötik össze a 67-es főúttal, valamint a Gömörfüge-Sajólénártfalva úttal. Határa 162-220 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje nincs (a 19. században még a térképeken jelzett Kerepeci-erdő mára teljesen eltűnt). Nyugatról Oldalfala és Runya, délről Kövecses (és rövid szakaszon) Hanva, délkeletről Sajókeszi, keletről Sajólenke, északról pedig Tornalja határolja. Nyugati határát a Gömörfüge-Sajólénártfalva országút és a Sajó jobbparti töltése, keleti határának egy részét a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal alkotja.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (13,12 km²) 1910-38-hoz képest (12,38 km²) 6 %-al gyarapodott (1950 után Sajólenkének a vasútvonaltól nyugatra eső határrészét Méhihez csatolták, ugyanakkor Méhi vasútvonaltól keletre eső határrészei Sajólenkéhez kerültek).
1910-ben 640, 1921-ben 615, 1938-ban pedig 659, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek a községbe. 1991-2011 között népessége egyhatodával gyarapodott (698 főről 818-ra). A község magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 77,2 %-ról 66,6 %-ra csökkent (ugyanakkor a lakosság 85,2 %-a továbbra is magyar anyanyelvű), a szlovákoké pedig 16,5 %-ról 20,2 %-ra nőtt. 2011-ben a lakosság 11,6 %-át vallotta magát roma nemzetiségűnek, a roma etnikumhoz a lakosság 38,7 %-a tartozik. A túlnyomó többség (69,4 %) római katolikus vallású. 2011-ben az összlakosság 87,7 %-a élt a községközpontban (717 fő), 12,3 %-a (101 fő) pedig Kerepec településrészen.
A község határában a 20. század folyamán vaskori halomsírt, újkőkori, bronzkori, kelta és római kori települést és rézkori hamvasztásos temetőrészt tártak fel. A 10. században a Kér törzs foglalta el a területet, maga a falu valószínűleg a 11. században, királyi várföldön jött létre. Központi falu volt, közelében négy falu Szent Ilonának szentelt temploma állt. 1332-ben „Mehy” néven említik először. 1383-ban szintén Mehy alakban szerepel az írott forrásokban. Gömör várának tartozéka volt. A 12. században a Zakar, később a Zách, majd a 14. században az Ákos nemzetségből származó Méhy család a birtokosa. Temploma már a 13. században állt, a 17. században pusztult el. 1427-ben az adóösszeírás 25 portát számlált itt. A 16. században a nagyrészt protestáns hitre tért környéken is megmaradt katolikusnak. Lakossága a kezdetektől magyar volt, a 18. századi családnevek csaknem teljesen megegyeznek a 16. századiakkal. 1828-ban 87 háza és 562 lakosa volt, akik zömmel mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után felső-gömöri szlovákokat telepítettek a községbe. A községhez tartozó Kerepecet 1232-ben "villa"-ként említik először. 1332-1337 között említik Mindenszentekről elnevezett templomát. Kezdetben a Hanva-nemzetség, majd a Kerepeczi-család birtokolta. Lakossága a kezdetektől magyar volt. 1566 után lakossága megfogyott, a 17. századi újabb török betörések során pusztult el, lakossága a szomszédos falvakba menekült. 1663-ban temploma még állt. A Kerepeczi-család kihalása után a Hanvay-, Darvas- és Farkas-családok birtokolták.
A községben magyar alapiskola és óvoda található, határában több napkollektoros erőmű működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma 1773-ban épült barokk stílusban, kápolnája 1848-ban épült.
