Macháza

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Somorjától 10 km-re keletre, Dunaszerdahelytől 17 km-re nyugatra fekszik. Mellékutak kötik össze Csallóköztárnokkal (2,5 km), Sárosfával (2,2 km) és Lég-Kolóniával (2,5 km), mely egyben a legközelebbi vasútállomás is. A közeli (3 km) Nagypakával csak burkolatlan út biztosít összeköttetést. Nyugatról Csallóköztárnok, északról Nagypaka, északkeletről Lég, délkeletről pedig Sárosfa községekkel határos.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). 1976-1990 között Csallóköztárnokhoz tartozott. Területe 1990 után 27 hektárral gyarapodott (2,45 km²-ről 2,72 km²-re), amikor a vele egybeépült, de korábban Csallóköztárnokhoz tartozó Kistárnokot Macházához csatolták. A Dunaszerdahelyi járás legkisebb területű községe.

Macháza a járás 3. legkisebb népességű települése (Keszölcés és Vitény után). Népességszáma mindig alacsony volt, 1910-ben alig 142 lakosa volt, valamennyi magyar nemzetiségű. 1921-ben már 10 szlovák és 8 német nemzetiségű lakost jegyeztek fel a népszámlálás során. Az 1920-as években szlovák és cseh nemzetiségű kolonisták érkeztek a községbe a földreform során felosztott nagybirtokra, ezzel a község vegyes lakosságúvá vált, 1939-re népessége 229-re nőtt (61,3 %-os növekedés 1910-től). A 90-es években csökkenő lakosságú, elöregedő népességű község volt, 2001-ben még a lakosság többsége (56,8 %) magyar nemzetiségű volt. 2001-2011 között a tömeges betelepülés révén népessége másfélszorosára nőtt (155-ről 237 főre), ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek kisebbségbe kerültek (39,2 %). Macháza érdekessége, hogy a járásban egyedüliként az 1920-as évek óta számottevő cseh nemzetiségű népessége van (1991-ben még a lakosság 19,9 %-át, 2011-ben 11,8 %-át alkották. A lakosság többsége (69,6 %) római katolikus vallású.

1367-ben „Machhaza” néven említik először. 1441-ben „Keethmaczhaza” néven szerepel. Pozsony várának tartozéka volt, később a pozsonyi uradalom része. 1440-től a 17. századig részben a Bittó család birtoka. 1574-ben 4 adózó családja volt. 1715-ban három volt az adózók száma. 1828-ban 7 házában 64 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Hajdanán királyi birtok volt, s még az 1553. évi portális összeírásban is így szerepel 9 portával. Az újabb korban egészen a Monarchia széthullásáig a Pálffy grófi család volt a község földesura; a 20. század elején a Pálffy-féle szeniorátusnak volt itt nagyobb birtoka. 1910-ben 142, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A két világháború közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, az 1920-as években a falu határában felosztott nagybirtokra cseh-morva és szlovák telepesek költöztek. A település 1976–90 között közigazgatásilag Csallóköztárnokhoz tartozott.

A községnek sem iskolája, sem óvodája, sem temploma nincs. Katolikus kápolnája 1994-ben épült.