Lapásgyarmat
Lapásgyarmat a Zsitvamenti-hátság (Zoboralja) nyugati részén, a Gyarmati-patak (Kadaň) völgyében fekszik, Nyitrától 12 km-re délkeletre, 160 méteres tengerszint feletti magasságban. A falutól nyugatra, Nyitracsehi határánál emelkedő Óhegy és Újhegy (Lapásgyarmat szőlőhegyei) dombháta 200 méteres magasságot ér el, a Gyarmati- és a Csendes-patak völgyeit keletről és délkeletről újabb dombhát övezi, itt található (Nemespann, Lapásgyarmat és Kalász hármashatáránál) határának legmagasabb pontja (230 m). A falutól délre, a Gyarmati-patakon az 1960-as években alakították ki a 147 méteres magasságban elterülő Lapásgyarmati-víztárolót (Vodná nádrž Golianovo). Határának legnagyobb része szántóföld, erdeje nincs. Határában korábban három lakott puszta is volt, Betlehemmajor és Peresmajor (Nyáraspuszta) a második világháború után, Csendesmajor (Tichý dvor) az 1990-es években pusztult el. Nyugatról Nyitracsehi és Kiscétény, északnyugatról Nagylapás, északkeletről Alsóbodok és Babindál, keletről Kalász, délről pedig Nagycétény és Nemespann községekkel határos. Északnyugaton katasztere egy ponton érintkezik a Nyitrához tartozó Nagyemőkéével. Déli és keleti határa 1938-45 között államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Az 1643-as út Nyitracsehivel (2,5 km) és Babindállal (5 km), az 1642-es út Nagylapással (2,5 km) köti össze, Nemespann (7 km) felé aszfaltozott mezőgazdasági út teremt összeköttetést.
A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott (Nyitra megye, Nyitrai járás). Területe (10,70 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.
Lapásgyarmat a zoboraljai és a Nyitra-vidéki magyar nyelvsziget községei közé ékelődő, túlnyomórészt szlovák lakosságú (2011-ben 95,2 %) település. 1880-ban és 1910-ben még a lakosság egyhatoda magyarnak vallotta magát, 1921-ben azonban már csak 9 fő (1,1 %). A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 86,7 %) római katolikus vallású. Az 1990-es években még csökkenő népességű község lakosságszáma 2001-2011 között a Nyitráról történő betelepülés révén már egyötödével gyarapodott (1138 főről 1364-ra). A gyorsuló szuburbanizációt mutatja, hogy 2016-ban már 1668-an éltek itt (46,6 %-os növekedés az ezredforduló óta).
A község neve az ómagyar Gyarmat törzsnévből ered, a megkülönböztető Lapás- előtagot a szomszédos falu neve magyarázza (elsőként 1773-ból adatolható). 1156-ban „Gurmot” néven szerepel elsőként írásos forrásban, majd 1236-ban „Gurmoth” néven említik. 1232-ben a nyitrai váruradalom része volt. A 16-17. században török uralom alá került. 1664-ben 25 háztartása volt és 29 fejadófizető élt itt. Ekkor bor- és méztermelését és malmát is említik a török összeírások. 1715-ben 5 jobbágy- és 6 zsellérháza volt. 1751-ben 43 család élt itt. 1787-ben 74 háza és 486 lakosa volt. A 18.-19. században fő birtokosa a Turcsányi-család volt. 1828-ban 74 háza és 521 lakosa volt. A 19. század végén számottevő zsidó közösség (1880-ban 51 fő) is élt itt. 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1939-45 között a fasiszta szlovák bábállam része lett, ebben az időszakban határközséggé vált (a szomszédos Kalász, Nemespann és Nagycétény már Magyarországhoz tartozott). 1948-ban a korábbi „Lapašské Ďarmoty” helyett hatósági úton Ján Golian tábornok után a Golianovo hivatalos nevet állapították meg. Az alapiskola új épülete 1965-ben, a kultúrház 1968-ban épült meg.
A korábban főként mezőgazdasági jellegű, ma rohamosan szuburbanizálódó községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda is működik. Krisztus király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1937-ben épült. Szakrális kisemlékei közül egy 1791-ben emelt útmenti kereszt és az 1818-as temetőkereszt a legrégebbiek. A községben szobrot emeltek Ján Golian (1906-45) tábornoknak, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik vezetőjének is.
