Kövecses

A község a Gömöri-medence délkeleti részén, a Sajó völgyében, a Sajó jobb partjának közelében, a Gömöri-teraszok kistájon fekszik, a 67-es főút (Tornalja-Bánréve szakasz) és a Rozsnyó-Bánréve vasútvonal (megállóhely) mentén, Sajószentkirálytól 4 km-re északra, Tornaljától 7,5 km-re délre. Mellékutak kötik össze Sajókeszivel (3 km) és Naprággyal (5 km). Határa 160-238 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Hanva, északról Méhi és Sajókeszi, keletről Sajószentkirály, délről pedig Sajórecske községekkel határos. Nyugati határát a Sajó bal parti töltése alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (4,09 km²) 1910-38-hoz képest (4,35 km²) 6 %-al csökkent (1950 után Hanva határának egy részét Kövecseshez csatolták, Kövecses határának egy részét pedig Sajókeszihez).

1910-ben 311, 1921-ben 365, 1938-ban pedig 313, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után kárpátaljai szlovákokat telepítettek a községbe, de túlnyomó magyar többségét (2011-ben 77,7 %, a magyar anyanyelvűek aránya 88,3 %) napjainkig megőrizte. A szlovákok aránya 2011-ben 11,7 %, a romáké 9,8 % volt (a lakosság egynegyede - 26,7 % - a roma etnikumhoz tartozik). A lakosság többsége (50,1 %, 1921-ben még 61,6 %) református vallású, a római katolikusok aránya 36,8 %.

1323-ban „Kwesd” alakban említik először. 1351-ben „Kueches”, 1427-ben „Koweches” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A 15. században a Dancs család birtokközpontja volt, akik 1427-ben 10 portát bírtak a faluban. A 16. század háborúiban lakossága elmenekült. 1551-ben csak 6 jobbágyportája volt. 1773-ban 7 jobbágy és 6 zsellércsalád élt itt. 1828-ban 38 házában 263 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A 20. század második felében magyar nyelven is oktató mezőgazdasági szakmunkásképző intézet működött itt.

A községben négyosztályos magyar alapiskola és óvoda egyaránt található, határában napkollektoros erőmű működik. Református temploma 1825-ben épült klasszicista stílusban, a szintén klasszicista egykori Jansen-kastély pedig a 19. század elején.