Kismagyar

Malý Mager
magyar lakosság 1910
98%
459
magyar lakosság 1921
95%
435
Tszf. magasság: 121 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93038
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén fekszik, Illésházától 2 km-re nyugatra, Nagymagyartól 2 km-re keletre, az 510-es út mentén.

Közigazgatás

1940-ig önálló község, 1940-1960 között Tonkháza településrésze, majd 1960 óta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás) és a magyar közigazgatásban egyesítették Tonkházával Tonkháza néven. Területe 2,51 km², a községterület 11,1 %-át alkotja, 1921-hez képest 60 hektárral (19,2 %) csökkent, a Csenkével kötött területcsere révén.

Népesség

1939-ben 623, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 2011-ben 739 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 33,5 %-a.

Történelem

Első okleveles említése 1298-ból származik Marcha Magár alakban. Nevének további megjelenési formái: 1482-ben Felsew-Magar, 1678-ban Magyarka, illetve Kismagyar, 1773-ban Klein Magendorf 1927-ben Malý Máger. Az 1298. évben kelt adományozó levélben III. Endre király az itteni királyi birtok egyharmad részét Somorja városának adományozta. 1313-ban Henzlinus pozsonyi várjobbágy itteni birtokrészét átengedte az esztergomi érseknek. 1416-ban a község birtokosai között szerepel még Kismagyari László nemes ember is, egy évvel később pedig a község birtokosai között említik az Olgyai családot is. 1471-ben Mátyás király Borsai Péter itteni birtokát elkobozta, s Vízközi Tamás és Pál, valamint Hegyi István között szétosztotta, mert Borsi Péter a doborgazi Wolth Imrét rabló módjára megtámadta és lekaszabolta. 1482-ben a felsőmagyari Bély Mihályné és gyermekei, valamint a Borsi, a Vízközi, a Hegyi, a Kismagyari, a Szüllői, és a Balogh-család, majd 1521-ben Földes János részbirtokos a községben 1678-ban Kéméndi Ferencz itteni birtokrészét Orbán Pál ítélőmesternek és nejének Alvinczy Évának elzálogosította. A XVI. századtól kezdődően a Zichy, az Esterházy, a Baltazzy és a Batthyányi grófi családok még nagyobb birtokosok itt, majd női ágon az egész község a Pálffy grófok kezére került, egészén, a Monarchia széthullásáig. A Nagy Lajos-féle 1828. évi összeírásban 28 házzal és 208 lakossal szerepel. 1940-ben Tonkházával egyesítették, majd 1960-ban Illésházával és Bélvatával együtt az újonnan alakult Illésháza (Nový Život) község része lett.

Mai jelentősége

A településen magyar óvoda működik. Jelentős műemléke a 18. században épült Pálffy-kastély és a hozzá tartozó védett kastélypark. A kastély eredetileg klasszicista stílusban épült, 1899-1900 romantizáló stílusban felújították.