Kisbári

Malá Bara
magyar lakosság 1910
97%
146
magyar lakosság 1921
77%
119
Tszf. magasság: 152 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07632
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Eperjes-Tokaji-hegyvidék, Zempléni-rögök 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

A település a Zempléni-szigethegység (Zempléni-rögök) vulkanikus eredetű hegyvidékének nyugati lábánál fekszik, a Ronyva-völgy keleti peremén, Nagybáritól 1 km-re keletre, a Bári-patak partján. Keresztülhalad rajta a Borsit (4 km) Cékével (7 km) összekötő országút, a község központját, Nagybárit 1 km-es bekötőút kapcsolja össze Kisbárival. Nyugatról Nagybári, délnyugatról Borsi, délről és keletről Szőlőske, északról pedig Csarnahó kataszterével határos.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Bári két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz, majd 1949-1960 között a Királyhelmeci járáshoz tartozott. 1960-ban Nagybárival egyesítették Bári néven. Területe 3,40 km², a község területének 54,4 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 151, 1921-ben 155, 1938-ban pedig 185, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 14,2 % volt. 1921-ben lakosságának 70,3 %-a volt református, 15,5 %-a római katolikus és 7,8 %-a izraelita vallású. 2011-ben 105 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 32,6 %-a.

Történelem

1296-ban Bary néven említik először a Bári család birtokaként. A 14. században Egyházasbári néven ismert, ekkor a Lasztóczi, Vitéz, Hollóházi, Kálnói, Kupinszky és az Eödönffy családok birtoka. 1414-ben már két külön településre, Kis- és Nagybárira vált szét. Kisbári 1557-ben másfél porta után adózott. Lakói 1631-ben református hitre tértek. 1663-ban a pestisjárványban csaknem valamennyi lakója kipusztult. 1715-ben 2 lakott és 6 elhagyott háztartása volt. 1787-ben 17 házában 99 lakos élt. 1828-ban 34 háza volt 291 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1960-ban Nagybárival egyesítették Bári (Bara) néven.

Mai jelentősége

Kisbári református temploma a 13. században épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették. A klasszicista stílusú Vay-kúria eredetileg a 17. században épült reneszánsz stílusban.