Jólész
A község a Rozsnyói-medence déli részén, a 600 méter fölé magasodó Szilicei-fennsík északi lábánál, a Csermosnya-patak jobb partján fekszik, a Rozsnyó-Torna vasútvonal mentén (megállóhely), Rozsnyótól 5 km-re délkeletre. A 16-os főútról a Berzétéhez tartozó Bakpusztánál leágazó, Hárskútra (6,5 km) vezető mellékúton közelíthető meg. Határa felnyúlik a Szilicei-fennsíkra is, határának mintegy felét a fennsíkon található, a Szlovák Karszt Nemzeti Park részét képező erdővel borított terület foglalja el. Nyugatról Berzéte, északnyugatról Rozsnyó, északkeletről Krasznahorkaváralja, keletről Várhosszúrét, délről pedig Szilice községekkel határos. Déli határa 1881-ig megyehatárt alkottt Gömör-Kishont és Torna vármegyék között. Északi határát a 16-os főút vonala alkotja.
A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1976-1990 között Rozsnyóhoz csatolták. Területe (10,08 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
1910-ben 455, 1921-ben 411, 1938-ban pedig 522, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte (1991-ben 72,8 %, 2011-ben 75,2 %), a szlovákok aránya 1991-2011 között 13,5 %-ról 17,9 %-ra nőtt. A lakosság több mint egynegyede (26,9 %) a roma etnikumhoz tartozik, bár a roma nemzetiségűek aránya mindössze 2,9 %. A község lakosságszáma 1991-2011 között egyhatodával nőtt (622 főről 726-ra). A lakosság többsége (60,5 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 2011-ben 11,0 %, az evangélikusé pedig 7,0 % volt.
A települést 1352-ben "Pacsapataka" néven említi először oklevél, kialakulása a 14. század elejére tehető. A község magyar alapítású lehetett, ahogy környezete is, ez magyarázza magyar nevét. Mai nevén az 1427-ben keltezett adóösszeírásban szerepel először "Jolees" alakban. Ekkor a Bebek családé volt 19 portával. A név valószínűleg a szláv Jov személynév és a les (= erdő) főnév összetétele, de népies magyarázat szerint a jó lesz magyar kifejezésből származik. Birtokosa a Bebek család volt, mely a 15. században ruszinokat telepített ide, akik alig száz év leforgása alatt beleolvadtak a magyar lakosságba. A falut a 16. században több török támadás érte, melyek következtében lakossága megcsappant. 1570-ben például csak 7 lakott és 4 leégett portát számláltak itt össze. Később az Andrássy család birtoka. A XVI. században népessége két részre szakadt: magyarokra, akik a földet művelték,megadták a dézsmát és vlach juhászokra, akik csupán házaik után fizettek cenzust. A rutének szállásaikat a Berzéte felé emelkedő hegyen tartották és beletartoztak a csetneki juhászcéhbe, kiváltságaikat a 18. század elején vesztették el. 1773-ban 22 jobbágy, 11 zsellér és 8 pásztorcsaládja volt. 1828-ban 66 házában 395 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Itt született 1745-ben Cházár András ügyvéd, a magyar siketnéma oktatás megteremtője. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1976-ban Berzétével és Berzétekőrössel együtt Rozsnyóhoz csatolták, és csak 1990-ben vált újra önálló községgé.
A községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Határában napkollektoros erőmű található. Római katolikus haranglába 1892-ben épült. Cházár András szülőházában emlékszobát alakítottak ki. A falu határában található Jólészi-tőzegláp 0,8 hektáron elterülő védett terület.
