Javorinka

A Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, a Sárd-ér mentén fekszik, a város központjától 3,5 km-re délre, Taksonyfalvától 1 km-re nyugatra.

1960-tól Galánta városrésze. 1938. január 1-jén alakult meg önálló községként, Štefánikovo néven, 4,50 km²-es területen, melyet nagyobb részt Taksonyfalva, kisebb részt Vízkelet határából választottak le. 1938 őszén visszacsatolták Magyarországhoz, területe 1940-1945 között visszakerült az említett községekhez. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és újra helyreállították önállóságát. 1938-1960 között a Galántai járáshoz tartozott, 1960-ban Galántához csatolták Javorinka néven, egyben területét beolvaszották Galánta kataszterébe.

Szlovák telepesfaluként jött létre, 1921 után ideköltözött szlovák lakossága a bécsi döntés után is helyben maradt. 2011-ben 256 lakosa volt, a város lakosságának 1,7 %-a élt itt.

A Csehszlovákiában elsőként, 1921. október 1-jén, a Budics tanya tőszomszédságában létrehozott telepesfalu, amelyet országszerte számos további követett, és amely a magyar etnikai tömb megbontását célozta. A felépítésekor még Taksonyfalvához tartozó telepre ekkor Trencsénteplic környéki család költözött, akiknek a földreform során magyar gazdáktól elvett földekből tekintélyes birtokokat adományozott az állam. A településen félkatonai szervezetet is létrehoztak a magyar irredenta és revíziós törekvések ellen, Sedliacke jazdy (Paraszti lovasság) néven. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta a területet Magyarországnak, rajta az újonnan létesült szlovák teleppel. Szlovák lakosai megtarthatták szlovák állampolgárságukat és a szlovák iskolát is, továbbá nem voltak kötelesek a magyar hadseregben szolgálni. Az engedmények hatására nem költöztek Szlovákiába, mint sok más kolónia lakói. 1945-től pedig ismét Csehszlovákiának adták. 1960-ban közigazgatásilag Galántához csatolták.

A Szeplőtelen Szűz tiszteletére szentelt római katolikus temploma 2000-ben épült.